4. hang

Kol 2,20-3,3 (Apostol)

Atyámfiai! Ha meghaltatok Krisztussal a világ elemeinek, miért vesztek magatokra szabályokat, mintha a világban élnétek: »Ne nyúlj hozzá, ne ízleld, ne érintsd!«? - Holott ezek mind arra valók, hogy használat folytán elpusztuljanak. Csak emberi parancsokról és tanításokról van szó. A bölcsesség látszatát keltik az önkényes istentisztelettel, az alázatoskodással és a test sanyargatásával, de nincs bennük semmi érték, csak az érzéki test kielégítésére szolgálnak.
Azért tehát, ha feltámadtatok Krisztussal, keressétek az odafent valókat, ahol az Isten jobbján ülő Krisztus van. Az odafent való dolgokkal törődjetek, ne a földiekkel. Hiszen meghaltatok, és életetek el van rejtve Krisztussal az Istenben.

2Tim 2,1-10 (Apostol)

Fiam, Timóteus! Meríts erőt a kegyelemből, amely Krisztus Jézusban van, és amit tőlem hallottál sok tanú előtt, add át megbízható embereknek, akik alkalmasak lesznek mások tanítására! Mint Krisztus Jézus jó katonája, vállald velem együtt a szenvedést! Egyetlen katona sem bonyolódik bele a mindennapi élet dolgaiba azért, hogy megnyerje annak a tetszését, aki besorozta. Ha pedig versenyez valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez. A fáradozó földművesnek kell először a termésből részesülnie. Gondolkozz azon, amit mondok! Az Úr majd megadja neked, hogy mindent megérts.
Emlékezz: Jézus Krisztus, Dávid sarja, feltámadt a halottak közül. Ez az én evangéliumom, amelyért türelemmel viselem a szenvedést, meg a bilincseket, mint egy gonosztevő. De Isten igéje nincs megbilincselve. Ezért mindent elviselek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel.

Lk 9,23-27 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét mindennap, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki meg elveszíti az életét énértem, megmenti azt. Mert mi haszna van abból az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszíti, vagy magára nézve kárt vall? Mert aki szégyell engem és az én igéimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében. Igazán mondom nektek: vannak az itt állók között egyesek, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják az Isten országát.”

Mt 27,33-54 (Evangélium)

Abban az időben, amikor a katonák elérkeztek arra a helyre, amelyet Golgotának neveznek, ami Koponya-helyet jelent, epével kevert bort adtak Jézusnak inni, de amikor megízlelte, nem akarta meginni. Miután keresztre feszítették, sorsot vetve megosztoztak ruháin, hogy beteljesedjék a próféta mondása: „Elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek.” És leültek, hogy őrizzék. Feje fölé tették elítélésének okát. Ez volt ráírva: „Ez Jézus, a zsidók királya.” Akkor vele együtt két gonosztevőt is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról.
Az arra menők fejüket csóválva káromolták, és mondogatták: „Te, aki lebontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magad! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!” Ugyanígy mondogatták gúnyolódva a főpapok is az írástudókkal és a vénekkel együtt: „Másokat megszabadított, magát nem tudja megszabadítani. Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk neki. Az Istenben bízott. Mentse hát meg most, ha akarja! Hisz azt mondta: »Az Isten Fia vagyok.«” Ilyen módon gyalázták a vele együtt megfeszített gonosztevők is. A hatodik órától sötétség lett az egész földön a kilencedik óráig. A kilencedik óra tájban Jézus hangosan felkiáltott, ezt mondva: „Éli, Éli, lamma szabaktani?”, vagyis „Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Ezt hallva pedig az ott állók közül néhányan ezt mondták: „Illést hívja.” Egyikük rögtön odaszaladt, fogott egy szivacsot, ecetbe mártotta, rátűzte egy nádszálra, és inni adott neki. A többiek pedig így szóltak: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!” Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kiadta lelkét. És íme, a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek, a sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Feltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. A százados és akik vele együtt őrizték Jézust, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek, és azt mondták: „Ez valóban Isten Fia volt.”

Szent Longinusz százados

A kappadókiai Ardaleszből származott. Katona lett, és Jeruzsálemben Poncius Pilátus hatalma alatt szolgált. Nagypénteken őt is kivezényelték, hogy jelen legyen Jézus szenvedésénél és halálánál. Őrizve a megfeszített Jézust, látta mindazokat a csodákat, amiket akkor a Természetben látni lehetett: elsötétedett a Nap, földrengés keletkezett, a sziklák meghasadtak. Ennek hatására hívő lett. Egy másik hagyomány szerint ő szúrta át lándzsájával az Üdvözítő oldalát. Az onnan kiáradó vér és víz meggyógyította szembetegségét. Szintén a hagyomány szerint Jézus feltámadása után megvált katonai szolgálatától. A tradíció itt két különböző irányt vesz: az egyik szerint Cezáreába vonult vissza, de a zsidók vádaskodására a Pilátus feljelentette a császárnál, majd az általa küldött katonák karddal lefejezték. Ez lett a sorsa katonatársainak is, akik szintén Jézus keresztje mellett álltak Nagypénteken. A másik szerint, melyről már Nysszai Szt. Gergely tudósít, hazájába visszatérve, hirdette az Evangéliumot, mint Kappadókia hittérítője. E szerint a tradíció szerint is karddal fejezték le.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!