4. hang

Zsid 10,35-11,7 (Apostol)

Atyámfiai! Ne veszítsétek el bizalmatokat, mert nagy lesz annak a jutalma. Béketűrésre van szükségetek, hogy Isten akaratát megtegyétek, s elnyerjétek az ígéretet.
Mert még egy kis idő,
s az, aki eljövendő, eljön és nem késik.
Az én igazam a hit által élni fog;
de ha meghátrál, kedvét nem leli benne az én lelkem.
Mi azonban nem vagyunk a meghátrálás gyermekei a romlásra, hanem a hité az élet elnyerésére.
A hit pedig ez: kitartani abban, amit remélük, bízni abban, amit nem látunk. A régiek erről tettek tanúságot.
A hit által ismerjük meg, hogy a világot Isten Igéje alkotta, s a nem látható dolgokból lett mindaz, ami látható.
Mivel hitt, azért mutatott be Ábel nemesebb áldozatot Istennek, mint Káin, így bizonyságot nyert arról, hogy igaz, mert Isten tanúságot tett az ő ajándékai mellett; s hite által még holta után is beszél.
Mivel hitt, azért ragadták el Hénokot, hogy halált ne lásson; nem találták, mert Isten elragadta őt. Mielőtt ugyanis elragadták volna, bizonyságot nyert, hogy Istennek tetsző volt. Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza az őt keresőket.
Mivel hitt, azért épített Noé isteni félelemmel bárkát családja megmentésére, miután kinyilatkoztatást kapott a még nem látható dolgokról; s hite által elítélte a világot, és az igazságosság örököse lett, amely hitből fakad.

Mk 9,10-15 (Evangélium)

Abban az időben Jézus tanítványai betartották az ő rendelkezését (hogy ne szóljanak a hegyen látottakról), de maguk között azon tanakodtak, hogy mi az: a halottaiból feltámad. Azután megkérdezték tőle: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb el kell jönnie Illésnek?” Ezt válaszolta: „Igen, előbb eljön Illés, és mindent helyreállít. De az is meg van írva az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie, és semmibe veszik. Mégis mondom nektek, hogy Illés már el is jött, de azt cselekedték vele, amit csak akartak, ahogy írva volt felőle.” Amikor visszatért a tanítványokhoz, látta, hogy nagy népsokaság tolong körülöttük, és írástudók vitatkoztak velük. Mihelyt az emberek észrevették, elámultak, majd eléje siettek, és üdvözölték.

Eusztrátiosz, Auxent, Jenő, Mardár és Oresztész vértanúk

Kappadokiai származásúak lehettek, s Örményországban szenvedtek vértanúságot Diocletianus alatt 300 körül (talán 302-ben). A tüzes ágyon való megsütésükről szóló szenvedéstörténetüknek nem biztos, hogy sok történeti értéke van, de a benne szereplő vallatások szövege miatt igen sokan olvasták azt, mert szinte teológiai értekezés lett belőle, amely a Szentháromság tiszteletét is elősegítette. Tiszteletük szorosan kötődik az Olümposz hegyének monostorához, amelyet nekik szenteltek.

Szent Lúcia szűz vértanúnő

A szicíliai szűz nem akart férjhez menni addig, míg vőlegénye keresztény nem lesz - aki viszont ezért följelentette őt, s 304-ben (a Diocletianus-féle üldözés során) lefejezték. Az 5−6. századi legendás szenvedéstörténet szerint Lúcia Siracusa városának egyik legelőkelőbb családjából származott. Elkísérte beteg édesanyját Szent Ágota sírjához, s miután az édesanya meggyógyult, Ágota jelent meg Lúciának, hazafelé pedig Lúcia megkapta az engedélyt anyjától, hogy ne kelljen férjhez mennie, s amit hozományként birtokol, azzal tetszése szerint bánhat, Erre Lúcia szétosztotta hozományát a szegények között. Vőlegénye, egy pogány ifjú bosszúból a bíróság elé hurcolta, mert elesett a házasságtól és különösen a hozománytól. A bíró parancsot adott arra, hogy nyilvánosházban gyalázzák meg. S ekkor a Szentlélek olyan nehézzé tette a testét, hogy semmi módon nem tudták elmozdítani helyéből. Ezután a legkülönfélébb kínzások követték egymást, de Lúcia imádságának hatására egyik sem tudott fájdalmat okozni. Végezetül a bíró parancsára karddal döfték át a torkát, de nem halt meg azonnal, sőt, ebben az állapotában még tanította is a népet, s csak akkor halt meg, amikor egy odasiető pap kezéből fölvette az utolsó kenetet.

A középkorban Lúcia a legkedveltebb szentek közé tartozott. Oltalmáért folyamodtak a vakok és a szembetegségekben szenvedők (mivel a neve a lux = fény szóból ered), a bűnbánó utcanők, a földművesek és a különféle kézművesek, de ugyanígy a varrónők, a párnakészítők és a nyergesek is, mivel valamennyien hegyes szerszámokkal dolgoznak.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!