4. hang

Ef 5,1-8a (Apostol)

Atyámfiai! Kövessétek, mint kedvelt gyermekek, Isten példáját, s éljetek szeretetben, mint ahogy Krisztus is szeretett minket, és odaadta magát adományként, jóillatú áldozatul az Istennek.
Paráznaság és semmiféle tisztátalanság, vagy kapzsiság szóba se jöjjön köztetek, mint ahogy ez a szentekhez illik, se ocsmányság, se ostoba vagy kétértelmű beszéd, ami illetlen, hanem inkább hálaadás. Mert értsétek és jegyezzétek meg magatoknak, hogy semmiféle paráznának vagy tisztátalannak, kapzsinak, azaz bálványimádónak nincs öröksége Krisztus és az Isten országában.
Senki se vezessen félre benneteket üres fecsegéssel, hiszen ilyenek miatt sújtja Isten haragja a hitetlenség fiait. Ne legyetek tehát bűneik részesei. Mert valamikor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban.

Lk 14,1-11 (Evangélium)

Abban az időben Jézus egy szombaton a farizeusok egyik vezetőjének házába ment étkezni, azok pedig figyelték őt. Íme, egy vízkóros ember került elébe. Erre Jézus így szólt a törvénytudókhoz és farizeusokhoz: „Szabad-e szombaton gyógyítani?” Ők azonban hallgattak. Ekkor megérintve őt meggyógyította, és elbocsátotta. Majd így szólt hozzájuk: „Ha közületek valakinek a szamara vagy az ökre kútba esik, nem húzza-e ki rögtön, akár szombatnapon is?” Erre nem tudtak mit felelni. A meghívottaknak pedig példabeszédet mondott, mert észrevette, hogyan válogatják az első helyeket. Így szólt hozzájuk: „Amikor lakodalomba hívnak, ne telepedjél le az első helyre, mert előfordulhat, hogy nálad előkelőbbet is meghívtak. Akkor odajön az, aki meghívott titeket, és azt mondja neked: »Add át a helyedet!« És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. Ha tehát meghívnak, menj, és telepedj le az utolsó helyre, hogy amikor odajön az, aki meghívott téged, ezt mondja neked: »Barátom, menj följebb!« Így megtiszteltetésben lesz részed a vendégsereg előtt. Mert mindaz, aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.”

Mk 2,23-3,5 (Evangélium)

Abban az időben Jézusnak egy szombaton vetéseken vitt keresztül az útja, és tanítványai útközben tépdesték a kalászt. Erre a farizeusok megszólították: „Lám, olyat tesznek szombaton, amit nem szabad!” De ő megfelelt nekik: „Sohasem olvastátok-e, mit csinált Dávid, amikor ínséget szenvedett, és társaival együtt megéhezett? Abjatár főpap idejében bement az Isten házába, és megette a kitett kenyereket, amelyeket csak a papoknak volt szabad megenniük, és adott a társainak is.” Aztán ezt mondta nekik: „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Az Emberfia ezért Ura a szombatnak is.”
Majd ismét betért a zsinagógába. Volt ott egy béna kezű ember. Figyelték, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádolhassák. Felszólította a béna kezű embert: „Állj középre!” Aztán megkérdezte őket: „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet megmenteni vagy veszni hagyni?” Hallgattak. Erre keményszívűségükön elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, majd az emberhez fordult: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az kinyújtotta, és keze ép lett, mint a másik.

Szent Elevteriosz fölszentelt vértanú

Római polgár volt. Vallásos neveltetésben részesült, s igen korán - valamelyik apostol vagy valamelyik tanítvány idején - a Balkán félsziget közepén lévő Illyricum püspökévé szentelték, ahol igehirdetésével sok-sok pogány térített meg. Hadrianus alatt végezték ki (tehát 117-138 között), anyjával, Anthiával együtt.

Látriszi Pál szentéletű atya

Korán árvaságra jutott, s bátyja, a bithiniai Olümposz hegyének szerzetese, a Latrosz hegyi Karia monostor főnökére bízta, ahol remeteéletre kapott hivatást, de elöljárója nem engedte el. A X. század közepén Latrosz szigetén (a kisázsiai Miletosz mellett) nagy aszkézise folytán sokak bámulatát váltotta ki, de nem engedett a népszerűség kísértésének. 955-ben halt meg.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!