7. hang
Atyámfiai! Tudtotokra adom, hogy az evangélium, melyet én hirdettem, nem ember szerint való; mert én nem embertől kaptam vagy tanultam azt, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából. Mert hallottátok, miként viselkedtem egykor a zsidóságban, hogy mód felett üldöztem Isten egyházát és pusztítottam azt, és felülmúltam a zsidóságban számos kortársamat nemzetemből, nagyobb buzgósággal követve őseim hagyományait. Mikor azonban úgy tetszett Istennek, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott és kegyelme által meghívott, hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, hogy hirdessem őt a pogányok között, egyáltalán nem tanácskoztam testtel és vérrel, Jeruzsálembe sem mentem föl apostol-elődeimhez, hanem elmentem Arábiába és ismét visszatértem Damaszkuszba.
Azután három év múlva felmentem Jeruzsálembe, hogy meglátogassam Kéfást, és nála maradtam tizenöt napig; mást azonban az apostolok közül nem láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét.
A bölcsek elmenetele után, íme, megjelent Józsefnek álmában az Úr angyala, és ezt mondta neki: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes keresni fogja a gyermeket, hogy megölje.” Erre ő fölkelt, és még akkor éjszaka fogta a gyermeket és anyját, és elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: „Egyiptomból hívtam az én fiamat.” Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és Betlehemben, meg annak egész környékén minden fiúgyermeket megöletett kétéves kortól lefelé, annak az időpontnak megfelelően, amelyet a bölcsektől megtudakolt. Ekkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: „Jajszó hallatszott Rámában, keserves panasz, sírás és jajgatás: Ráhel siratta gyermekeit, és nem akart vigasztalódni, mert nincsenek többé.” Amikor Heródes meghalt, íme, megjelent Józsefnek álmában az Úr angyala Egyiptomban, és ezt mondta neki: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak, akik a gyermek életére törtek!” Erre fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és Izrael földjére ment. De amikor meghallotta, hogy Archelaosz uralkodik Júdeában apja, Heródes után, félt odamenni. Miután álmában intést kapott, Galilea vidékeire távozott. Odaérve egy Názáretnek nevezett városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: „Názáretinek fogják hívni.”
Szent Anizia vértanúnő
Gazdag családból származott, s szülei halála után magára maradva Istennek tetsző magányos életet élt. Amikor egy katona a bálványok előtti áldozatbemutatásra akarta kényszeríteni, szembeköpte. Ezért a fegyveres karddal átszúrta őt Maximianus császár idején, 300 körül.
Szent Melánia
Római nemes úrnő volt, az Idősebb Szent Melánia unokahúga, aki 378-ban Jeruzsálemben kolostort alapított. Ő maga egy Pinius nevű szenátor felesége volt, majd miután egy leánynak adott életet és két gyermeke halva született, rávette férjét az önmegtartóztató életre, s hatalmas vagyonukról lemondva (illetve azt eladva és elajándékozva) együtt kerestek kolostort előbb Szicíliában, majd Észak-Afrikában, s végül a Szentföldön. Itt több monostort alapítottak. A szentéletű Melánia 439-ben halt meg, néhány évvel férje halála után.
Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!ÖN ITT VAN JELENLEG: LELKISÉG / LITURGIKUS NAPTÁR
VISSZA A TETEJÉRE