ApCsel 1,1-8 (Apostol)

Az első beszédben, Teofilus, szóltam mindarról, amit Jézus tett és tanított kezdettől fogva addig a napig, amelyen felvétetett, miután a Szentlélek által parancsot adott apostolainak, akiket kiválasztott. A kínszenvedése után élve megmutatta magát nekik, számos csalhatatlan jellel bizonyította be számukra, hogy él, és negyven napon át megjelenve Isten országáról beszélt nekik.
Mikor együtt étkezett velük, meghagyta nekik, hogy ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várják be az Atya ígéretét, melyet, mondta, hallottatok az én számból arról, hogy János vízzel keresztelt, ti azonban néhány nap múlva Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.
Erre az egybegyűltek megkérdezték tőle: »Uram, vajon mostanában állítod helyre Izrael országát?« Ő azonban azt mondta nekik: »Nem a ti dolgotok, hogy ismerjétek az időket és az órát, amelyet az Atya saját tetszése szerint határozott meg. A Szentlélek eljövetele pedig erővel tölt majd el benneteket, hogy tanúságot tegyetek rólam Jeruzsálemben és egész Júdeában, Szamariában és a föld határáig.«

Jn 1,1-17 (Evangélium)

Kezdetben volt az Ige, és az Ige az Istennél volt, és Isten volt az Ige.
Ő volt kezdetben az Istennél. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett.
Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, és a sötétség azt nem fogta fel.
Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve. Ő tanúskodni jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. Az igazi világosság, mely minden embert megvilágosít, a világba jött.
A világban volt, és a világ általa lett, mégsem ismerte fel őt a világ. A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be.
Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek, azoknak, akik hisznek az ő nevében,
akik nem a vérből, sem a test vágyából, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.
És az Ige testté lett, és közöttünk lakozott, és láttuk dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttének dicsőségét, aki kegyelemmel és igazsággal teljes.
János tanúságot tett róla, és fennhangon hirdette: „Ő az, akiről azt mondtam: »Aki utánam jön, előttem lett, mert előbb volt, mint én.«”
Mi mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre fogadva.
Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által lett.

Szent Január fölszentel vértanú és társai

A közép-itáliai Beneventum püspöke volt, társait pedig a szinaxárionok diakónusokként említik. Diocletianus császár keresztényüldözése idején, valószínűleg 305-ben szent Januáriuszt elfogták, és Timotheus campaniai kormányzó elé vezették. Mivel a püspök keményen kitartott keresztény hite mellett, a kormányzó tüzes kemencébe vettette, azonban a főpap sértetlenül került ki onnan. Amikor ezután a kormányzó parancsára kikötve vas vesszőkel verték, úgy, hogy már a csontjai is kilátszottak, a tömegben jelenlévő egyházi férfiak és a két világi elárulták magukat együttérzésükkel, mire őket is elfogták, s Puteoli város börtönébe vetették, majd a püspökkel együtt a cirkuszban vadállatok elé dobták. Januáriusz és társai onnan is bántatlanul kerültek ki, úgyhogy a kormányzó végül is valamennyiüket lefejeztette.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!