3. hang

ApCsel 14,6-18 (Apostol)

Azon időben Pál és Barnabás értesültek arról, hogy a pogányok és a zsidók támadásra készülnek ellenük, elmenekültek Likaónia városaiba, Lisztrába, Derbébe, és körös-körül az egész tartományba. Mindenütt hirdették az evangéliumot.
Volt Lisztrában egy béna lábú ember, aki sánta volt születésétől fogva és sohasem tudott járni. Hallgatta Pált, amikor beszélt. Pál rátekintett, s mivel látta, hogy hisz a gyógyulásában, fennhangon azt mondta: »Állj fel egyenesen, a lábaidra.« Az felugrott és járkált. Mikor a néptömeg látta, hogy mit tett Pál, likaóniai nyelven felkiáltott: »Az istenek emberi alakot öltöttek, s leszálltak hozzánk!« Barnabást elnevezték Jupiternek, Pált meg Merkurnak, mert ő vitte a szót.
A város előtt lévő Jupiter templom papja bikákat és koszorúkat hozott a kapuk elé, és a tömeggel együtt áldozatot akart bemutatni. Amikor az apostolok, Barnabás és Pál meghallották ezt, megszaggatták ruhájukat, kiáltozva kisiettek a tömeg közé és ezt mondták: »Férfiak, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonló halandó emberek vagyunk, s éppen azt hirdetjük nektek, hogy ezektől a hiábavaló dolgoktól térjetek meg az élő Istenhez, aki az eget és a földet teremtette, a tengert és mindazt, ami bennük van. A letűnt időkben hagyott minden pogányt, hogy a saját útján járjon, de önmagát sem hagyta tanúságtétel nélkül, mert jót cselekedett az égből: esőt, termékeny időket adott, betöltötte szívünket eledellel és örömmel.« Bár ezeket mondták, alig tudták lecsillapítani a tömeget, hogy ne mutasson be nekik áldozatot.

Jn 7,14-30 (Evangélium)

Amikor eltelt az ünnep fele, Jézus fölment a templomba, és tanított. A zsidók csodálkoztak, és ezt mondogatták: „Hogyan ismerheti az Írásokat, amikor nem is tanulta?” Jézus így felelt nekik: „Tanításom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem. Aki készen van rá, hogy teljesítse akaratát, megismeri a tanításról, vajon Istentől való-e, vagy csak magamtól beszélek. Aki magától beszél, a saját dicsőségét keresi. Aki azonban annak dicsőségén munkálkodik, aki őt küldte, az igaz, és nincs benne hamisság. Vajon nem Mózes adott-e nektek törvényt? Mégsem tartja meg egyikőtök sem a törvényt. Miért törtök az életemre?” Válaszul ezt mondta a tömeg: „Megszállott vagy, ugyan ki tör az életedre?” Jézus azonban folytatta: „Csak egyetlen tettet vittem végbe, s mindnyájan megütköztök rajta. Mózes adta nektek a körülmetélést - bár nem Mózestől eredt, hanem az ősatyáktól -, és szombaton is körülmetélitek az embert. Ha tehát szombaton körülmetélkedik az ember, hogy Mózes törvénye csorbát ne szenvedjen, miért haragudtok rám, amiért egy egész embert meggyógyítottam szombaton? Ne látszatra ítéljetek, hanem igazságosan ítéljetek!” A jeruzsálemiek közül néhányan megjegyezték: „Ugye, ez az, akit halálra keresnek? És lám, teljesen nyíltan beszél, és nem szólnak rá semmit. Csak nem győződtek meg róla az elöljárók, hogy valóban ő a Messiás? Róla tudjuk, honnan való, a Messiásról pedig, midőn eljön, senki sem fogja tudni, honnan való.” Jézus a templomban tanítva így kiáltott fel: „Engem is ismertek, és azt is tudjátok, honnan való vagyok, noha nem magamtól jöttem, hanem az Igaz küldött, akit ti nem ismertek. Én pedig ismerem, mert tőle vagyok, és ő küldött engem.” Erre el akarták fogni, de senki sem emelt rá kezet, mert még nem érkezett el az órája.

Szent Pachomiosz atya

Szentünk Felső Egyiptom Esneh nevű városában született jómódú pogány családban. Pogány nevelésben részesült. Fiatal korában besorozták a hadseregbe, és társaival a Níluson lefelé szállították. Théba városában idegen emberek nagy szeretettel fogadták. Érdeklődésére megtudta, hogy ezek keresztények és igyekeznek sok jót tenni. Váratlanul feloszlatták a hadsereget és ő haza került. Szorgalmasan készült a keresztség felvételére, és megkeresztelkedése után szigorú aszkéta életet élt. Hogy meneküljön az emberek zaklatásától, a hegyekbe húzódott és egy nagy tekintélyű Palemon nevű remete vezetése alatt élt. 10-12 esztendőt töltött így, imádság és munka töltötte be életét. Ezután elvált mesterétől és a tabennai pusztába vándorolt. Itt kolostort épített és minden jelentkezőt befogadott kolostorába. A kolostorok építése után azok belső rendjére is kiterjedt figyelme. Szabályozta a közös életet, istentiszteletet, ruházatot. Mindvégig gondos atyja volt a rábízottaknak. Nehézségei neki is adódtak, külső és belső ellenség szorongatta. Istentől megkapva a jövőbe látás és csodatevés ajándékát 348-ban halt meg egy pestisjárvány idején.

Szent Achiliász püspök

Szentünk istenfélő szülőktől származott. Ő is erre az életre adta magát. Megtanulva a filozófiát és a világi tudományokat, emellett sok jótéttel tette ékessé életét, ezért a thesszáliai Larissza püspökévé szentelték. Részt vett az I. egyetemes zsinaton ahol úgy megszégyenítette a tévtanítókat, hogy csodálatot váltott ki mindenkiből. Visszatérve Larisszába, sok pogány templomot lerombolt és új, keresztény templomot épített helyébe. Sok csodával is ékeskedett. Meghalt 330 körül.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!