6. hang

ApCsel 21,26-32 (Apostol)

Azon időben Pál maga mellé vette a férfiakat, másnap tisztulást végzett, velük együtt bement a templomba és bejelentette, hogy amikor a tisztulás napjai letelnek, akkor mindegyikükért áldozatot mutatnak be.
Mikor azonban a hét nap már lassan letelt, az Ázsiából való zsidók meglátták őt a templomban, fölizgatták az egész népet, elfogták őt, s közben ezt kiáltozták: »Izraelita férfiak! Segítsetek! Ez az az ember, aki a nép, a törvény és ez ellen a hely ellen tanít mindenkit mindenütt, sőt még pogányokat is behozott a templomba és megfertőzte ezt a szent helyet.« Vele látták ugyanis az efezusi Trofimuszt a városban, s róla gondolták, hogy Pál bevitte a templomba. Meg is mozdult az egész város. A nép összecsődült, megragadták Pált és kihurcolták a templomból, a kapukat pedig azonnal bezárták. Mikor már azon voltak, hogy megöljék őt, az a hír jutott el a helyőrség ezredeséhez, hogy egész Jeruzsálem zavargásban tört ki. Az mindjárt katonákat és századosokat vett maga mellé, és lesietett hozzájuk. Azok pedig, amikor meglátták az ezredest és a katonákat, abbahagyták Pál ütlegelését.

Zsid 7,26-8,2 (Apostol)

Atyámfiai! Illő volt, hogy ilyen főpapunk legyen: szent, ártatlan, szeplőtlen, a bűnösöktől elkülönített, és fölségesebb az egeknél, akinek nincs arra szüksége, hogy mint a papok, minden nap először a saját vétkeikért mutasson be áldozatot, azután a nép vétkeiért, mert ő ezt egyszer megtette, amikor önmagát feláldozta. A törvény ugyanis gyarló embereket rendel papokká; az eskü szava pedig, amely a törvény után jött, az örökké tökéletes Fiút.
Mindabból azonban, amit mondani akarunk, ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a Fölség trónjának jobbján ül az egekben, mint a szentély szolgája és az igaz sátoré, amelyet nem ember, hanem az Úr épített.

Jn 16,2-13a (Evangélium)

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz vele az Istennek. Ezt pedig azért teszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, és engem sem. Ám én azért mondtam el ezeket, hogy midőn eljön az óra, emlékezzetek rá, hogy előre megmondottam nektek. Ezeket még kezdetben nem mondtam, mert veletek voltam. Most pedig elmegyek ahhoz, aki küldött engem, és közületek senki sem kérdezi tőlem: hova mégy? Hanem mivel ezeket mondtam, szomorúság tölti el szíveteket. De én az igazságot mondom nektek: Hasznosabb nektek, hogy elmenjek. Ha ugyanis nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok; ha viszont elmegyek, elküldöm őt hozzátok. Amikor eljön, nyilvánvalóvá teszi a világnak a bűnt, az igazságot és az ítéletet. A bűnt, amiért nem hisznek bennem. Az igazságot, mert az Atyámhoz megyek, és többé már nem láttok. Az ítéletet, mivel e világ fejedelme már ítélet alá esett. Még sok mondanivalóm volna, de most még nem vagytok képesek elviselni. Amikor azonban eljön ő, az Igazság Lelke, elvezet majd benneteket a teljes igazságra.”

Jn 10,1-9 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Bizony, bizony, mondom nektek, aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, az tolvaj és rabló. Aki pedig az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Annak az őr ajtót nyit, és a juhok hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Amikor saját juhait kibocsátja, előttük megy, és a juhok követik őt, mert ismerik a hangját. Idegent viszont nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.” Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de nem értették, mit akart vele mondani. Jézus tehát ismét szólt: „Bizony, bizony, mondom nektek, hogy én vagyok a juhok számára az ajtó. Mindnyájan, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, kijár és bejár, és legelőt talál.”

Szent Metrofán főpap

Metrofán egy pogány római embernek Dométiosznak volt a fia. Királyi családból származott. Az atya, értelmes ember lévén, hamar felismerte a pogány bálványok oktalanságát, és elhagyván Rómát, Bizáncba költözött két fiával: Probusszal és Metrofánnal. Ott a püspöknél laktak, aki Dométioszt pappá szentelte. Nagy Konstantin császár találkozott Metrofánnal. Beszélgetésük során nagyon megtetszett neki személye és erényes élete. Ennek hatására magával vitte Rómába, majd később, amikor Bizáncba, a második Rómának nevezett Konstantinápolyba helyezte székhelyét, ismét magával vitte, atyjának nevezve Métrofánt. Kijárta neki az egyetemes zsinat atyáinál a pátriárka címet. Ő lett az első konstantinápolyi pátriárka. A nikaiai zsinatra nem tudott személyesen elmenni hajlott kora miatt, hanem helyettese által „elnökölt” a zsinaton. Metrofán 11 éven át kormányozta egyházát. Istentől a jövőbe látás adományát kapta meg. 117 éves korában halt meg 325-ben.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!