7. hang

Róm 2,14-28 (Apostol)

Atyámfiai! Mikor a pogányok, holott törvényük nincsen, megteszik a természettől vezettetve mindazt, ami a törvényben van, noha törvényük nincsen, önmaguk a törvényük maguknak; s azt mutatják, hogy a törvény megtétele a szívükbe van írva. Lelkiismeretük tesz nekik erről tanúságot és a gondolataik, amelyek hol vádolják őket, hol pedig felmentik azon a napon, amikor Isten ítélkezni fog Jézus Krisztus által az emberek rejtett dolgairól az én evangéliumom szerint.
Ha tehát zsidó a neved, és megnyugvást találsz a törvényben s dicsekvésed az Isten, ismered az akaratát, elismered a hasznosabbat, mert a törvény által oktatást nyertél, s bizakodsz, hogy a vakoknak vezetője, a sötétségben levők világossága, az oktalanok oktatója, a kisdedek nevelője vagy, aki megkaptad a törvényben a tudás és az igazság formáját. Nos hát te, aki mást tanítasz, önmagadat nem tanítod? Aki másnak hirdeted, hogy nem szabad lopni, te lopsz? Aki azt mondod, hogy nem szabad paráználkodni, paráználkodsz? Aki utálod a bálványokat, templomrablást követsz el? Aki kérkedsz a törvénnyel, a törvény megszegésével gyalázod az Istent? »Isten nevét miattatok káromolják a pogányok között«, amint írva van.
A körülmetélkedés használ ugyan, ha a törvényt megtartod, de ha a törvényt áthágod, körülmetéltséged körülmetéletlenséggé válik. Ha meg a körülmetéletlen megtartja a törvény igazságait, nem számít körülmetéltségnek a körülmetéletlensége? S az, aki a természet szerint körülmetéletlen, ha teljesíti a törvényt, megítél majd téged, aki az Írás és a körülmetéltség mellett törvényszegő vagy. Mert nem az a zsidó, aki külsőleg az, és nem az a körülmetéltség, ami kívül, a testen látható.

Jak 5,10-20 (Apostol)

Atyámfiai! A gyötrelmes kimúlásban, a szenvedésben és béketűrésben legyenek példaképeitek, testvérek, azok a próféták, akik az Úr nevében szóltak. Íme, boldognak mondjuk őket, mert kitartottak. Hallottatok Jób béketűréséről és láttátok a végét, melyet az Úr adott, mert irgalmas az Úr és könyörületes.
Mindenekelőtt pedig, testvéreim, ne esküdjetek se az égre, se a földre, és semmiféle más esküvel sem. Legyen a ti »igen«-etek igen, a »nem«-etek nem, hogy ne essetek ítélet alá.
Szomorkodik valaki közületek? Imádkozzék. Jó hangulatban van? Énekeljen zsoltárokat. Beteg valaki köztetek? Hivassa el az egyház papjait, és ezek imádkozzanak fölötte, s kenjék meg őt olajjal az Úr nevében. A hitből fakadó imádság megszabadítja a beteget, és az Úr megkönnyebbíti őt, ha pedig bűnökben van, bocsánatot nyer. Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok, mert sokat megtehet az igaz állhatatos ember könyörgése. Illés hozzánk hasonló, szenvedő ember volt, s amikor könyörögve könyörgött, hogy ne essék eső a földre, nem is esett három évig és hat hónapig. Aztán ismét imádkozott, és az ég esőt adott, s a föld megadta termését.
Testvéreim! Ha valaki közületek eltéved az igazságtól, és valaki megtéríti őt, tudja meg, hogy aki a bűnöst visszatéríti téves útjáról, megmenti annak lelkét a haláltól, és betakarja bűneinek sokaságát.

Lk 4,22-30 (Evangélium)

Abban az időben a tömeg csodálkozott a kegyelem igéin, amelyek Jézus ajkáról fakadtak. Ezt mondogatták: „Nemde József fia ő?” Akkor így szólt hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: »Orvos, gyógyítsd önmagadat!« Amiket hallottunk, hogy Kafarnaumban történtek, vidd végbe itt, a hazádban is!” Aztán ezt mondta: „Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a saját hazájában. Bizony, mondom nektek, sok özvegy volt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség lett az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidóni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Námán.” Ezeket hallva mindnyájukat harag töltötte el a zsinagógában. Felugrottak, kihurcolták őt a városon kívülre, és felvitték annak a hegynek az ormára, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák. Ő azonban áthaladt közöttük és eltávozott.

Szent Elizeus próféta

Elizeus Safát fia volt, Abel-Mecholából. Krisztus születése előtt a IX. században élt. Illés próféta tanítványa volt. Illés mennybevitelénél az ő felsőruháját kapta meg, vele együtt az erőt is, hogy utódja lévén, folytassa művét. Elizeus 65 éven keresztül volt próféta hat király alatt Izraelben. Félelem nélkül mondta meg az istentelen királyoknak az igazságot. Szamariában hunyt el Joaszáf király alatt. Sok csodát tett életében, de halála után is feltámadt egy holttestéhez dobott halott. Életét és csodáit a királyok I. és II. könyve tartalmazza.

Szent Methód pátriárka

Szirakuzában született, istenfélő szülőktől. Tanulmányai befejezése után egy szerzetessel való beszélgetés hatása alatt a Chiosz szigetén levő Chinolakkosz kolostorba lépett be. A képromboló Teofil uralkodása idején Konstantinápolyba hívták, ő ott a szentképek buzgó tisztelőjének mondta magát. Ezért kínokat is szenvedett. Arcul vertek, fogait kitörték, egy forradás az arcán élete végéig megmaradt. Ezután börtönbe vetve 7 évig sínylődött Antigon szigetén. Tivadar császár a pátriarkai trónra emelte fel, amelyen Illés próféta buzgóságával harcolt ez igaz hit érdekében. Elnökölt a 842-ben tartott konstantinápolyi zsinaton, amely elrendelte, hogy minden évben ünnepeljék meg az Igazhitűség vasárnapját. 846 június 14-én hunyt el, több szabályzatot hagyva maga után.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!