1. hang

Róm 8,22-27 (Apostol)

Atyámfiai! Tudjuk, hogy minden teremtmény együtt sóhajtozik és vajúdik mindaddig. Sőt nemcsak azok, hanem mi is, akik magunkban hordjuk a Lélek zsengéit: mi magunk is sóhajtozunk bensőnkben, s várjuk az Isten fiaivá való fogadást, testünk megváltását. Üdvözülésünk ugyanis reménybeli. Látni azonban azt, amit remélünk, nem reménység; hisz ki remélné azt, amit lát? Ha pedig reméljük, amit nem látunk: akkor várjuk is azt türelemmel.
Hasonlóképpen a Lélek is segítségére van erőtelenségünknek, mert nem tudjuk, miképp kell kérnünk, amit kérünk; de maga a Lélek jár közben értünk szavakba nem foglalható sóhajtásokkal. Aki azonban vizsgálja a szíveket, tudja, hogy mik a Lélek kívánságai, tudja, hogy közbenjár a szentekért Isten akarata szerint.

2Kor 9,6-11 (Apostol)

Atyámfiai! Azt mondom: Aki szűken vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat. Ki-ki úgy adjon, ahogyan eltökélte szívében, ne kedvetlenséggel vagy kényszerűségből; mert Isten a jókedvű adakozót szereti. Isten pedig elég hatalmas, hogy minden kegyelmét bőven árassza rátok, hogy mindig mindennel teljesen el legyetek látva és bőven teljék minden jótéteményre, ahogyan írva van:
»Bőven adott a szegényeknek;
igazsága megmarad örökkön-örökké«.
Aki pedig magot ad a magvetőnek, és kenyeret juttat eledelül, megsokasítja majd a ti vetéseteket is, és megszaporítja igazságotok gyümölcsét. Így mindenben gazdagok lesztek minden jószívűségre, mely általunk hálaadást eredményez Isten iránt.

Mt 10,23-31 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Ha valamelyik városban majd üldöznek benneteket, meneküljetek a másikba, mert bizony, mondom nektek, még végig sem járjátok Izrael városait, mire eljön az Emberfia. Nem múlja felül a tanítvány a mesterét, sem a szolga az ő urát. Legyen elég a tanítványnak, hogy olyanná legyen, mint a mestere, és a szolgának, hogy olyanná, mint az ura. Ha a ház urát Beelzebulnak nevezik, mennyivel inkább háza népét? Ne féljetek hát tőlük! Hiszen semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne kerülne, és olyan titok sincs, ami ki ne tudódna. Amit sötétben mondok nektek, azt mondjátok el fényes nappal, és amit fülbe súgva hallotok, azt hirdessétek a háztetőkről! Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani! Ugye két verebet adnak egy fillérért? És Atyátok tudta nélkül egy sem esik le a földre. Nektek pedig minden szál hajatok számon van tartva! Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek ti a verebeknél.”

Lk 12,32-40 (Evangélium)

Így szólt az Úr: „Ne félj, te kisded nyáj, mert úgy tetszett Atyátoknak, hogy nektek adja az országot! Adjátok el, amitek van, és adjátok oda alamizsnául! Készítsetek magatoknak el nem enyésző erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyekben, ahol tolvaj nem fér hozzá, és moly nem rágja szét! Mert ahol a kincsetek, ott lesz a szívetek is. Legyen a csípőtök felövezve, a lámpásotok pedig meggyújtva! Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukat várják, mikor visszatér a menyegzőről, hogy mihelyt jön és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki! Boldogok azok a szolgák, akiket az úr ébren talál, amikor megérkezik. Bizony, mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, és megy, hogy szolgáljon nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor jön, és így találja őket, boldogok azok a szolgák. Vegyétek tudomásul: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, ébren lenne, és nem engedné betörni a házába! Tehát ti is legyetek készen, mert amelyik órában nem is gondoljátok, eljön az Emberfia!”

Szent Sámson atya

Sámson atya Rómában született. Szülei királyi családból származó gazdag és nemes emberek voltak. Sámson, eredményesen kitanulva a világi bölcseletet, tökéletesen megtanulta az orvosi tudományt is. Ezt gyakorolva sokat segített a szenvedő embereken. Szülei halála után szétosztotta vagyonát a szegények között, felszabadította szolgáit és Konstantinápolyba ment. Itt Sámson vendégházat alapított az utasok, betegek és szegények befogadására. Ő maga szolgált nekik keresztény szeretettel. A pátriárka hallván szent életéről, pappá szentelte. Jusztinián császár, akit gyógyíthatatlan betegségéből gyógyított meg, a császári vendégházak és korházak vezetőjévé tette. Ebben a hivatásban fáradhatatlanul és szeretettel szolgált a betegeknek és szegényeknek. Mindezeket 350-ben bekövetkezett haláláig tette.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!