3. hang

Róm 15,17-29 (Apostol)

Atyámfiai! Van mivel dicsekednem Krisztus Jézusban Isten előtt. Természetesen csak arról merek beszélni, amit Krisztus vitt általam végbe a pogányok megtérítésére szóval és tettel: a jelek és csodák erejével, a Lélek erejével, amíg Jeruzsálemtől messze körbejárva Illíriáig teljesítettem Krisztus evangéliuma hirdetését. S mindezt úgy, hogy becsületbeli dolognak tartottam hirdetni az evangéliumot, de nem ott, ahol Krisztus neve már ismeretes volt, nehogy a más rakta alapra építsek, hanem amint meg van írva:»Akiknek nem hirdették, meglátják,s akik nem hallották, megértik«.Ez akadályozott meg igen sokszor abban, hogy hozzátok menjek, és ez gátolt meg mindeddig. Mivel azonban most már nincs számomra működési tér ezeken a tájakon, s már sok év óta vágyódom hozzátok menni, amikor majd útrakelek Hispániába, remélem, hogy átmenőben meglátlak titeket, s ti útnak indítotok majd oda, miután körötökben kissé felüdültem.Most azonban Jeruzsálembe indulok a szentek szolgálatában. Makedónia és Akhája ugyanis jónak látták, hogy némi gyűjtést eszközöljenek a jeruzsálemi szentek szegényei számára. Jónak látták, de tartoznak is nekik. Mert ha a pogányok részesei lettek az ő lelki javaiknak, kötelességük a testiekben nekik szolgálni. Mikor tehát ezt elvégeztem és kezükbe tettem ennek a gyűjtésnek a gyümölcsét, utamba ejtve titeket, elmegyek Hispániába. Tudom, hogy amikor hozzátok megyek, Krisztus evangéliuma áldásának bőségével megyek.

2Kor 6,1-10 (Apostol)

Mint munkatársak pedig intünk titeket, ne vegyétek hiába Isten kegyelmét. - Mert ő mondja:
»Nekem tetsző időben meghallgatlak,
és az üdvösség napján megsegítlek téged«.
Íme, most van a kellő idő; íme, most van az üdvösség napja! - Senkinek se okozunk semmiféle botrányt, hogy ne szidalmazzák a szolgálatunkat; hanem mindenben Isten szolgáiként viselkedünk: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongatásban, verésben, börtönben, zendülés közepette, fáradságban, virrasztásban, böjtölésben, tisztaságban, tudásban, béketűrésben, kedvességben, a Szentlélekben, nem színlelt szeretetben, az igazság igéjében, Isten erejében; jobbról és balról az igazság fegyverzetében, dicsőségben és becstelenségben, gyalázatban és jó hírnévben; mint csábítók és mégis igazmondók; mint ismeretlenek és mégis ismertek; mint halálra váltak és íme, mégis élünk; mint megvertek, de meg nem öltek; mint szomorkodók, és mégis mindig örvendezők; mint szűkölködők, és mégis sokakat gazdagítók; mint akiknek semmijük sincs és mindenük megvan.

Mt 12,46-13,3a (Evangélium)

Abban az időben, amikor Jézus a sokasághoz beszélt, anyja és testvérei megálltak kint, és beszélni akartak vele. Valaki szólt neki: „Íme, anyád és testvéreid kint állnak, és beszélni akarnak veled.” De ő így felelt annak, aki szólt neki: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?” Aztán kitárta tanítványai felé karját, és így szólt: „Íme, az én anyám és az én testvéreim! Mert aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és anyám.” Azon a napon Jézus kiment a házból, és leült a tenger partján. Nagy tömeg gyűlt köréje, ezért beszállt a bárkába, és leült, az egész tömeg pedig a parton maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenre tanította őket.

Lk 7,36-50 (Evangélium)

Abban az időben egy farizeus meghívta Jézust, hogy egyék nála. Betért hát a farizeus házába, és asztalhoz telepedett. Íme, volt a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy a farizeus házában asztalhoz telepedett, alabástromedényben illatos olajat hozott. Megállt hátul a lábánál, és sírva fakadt. Könnyeivel öntözni kezdte Jézus lábát, majd hajával megtörölte, csókolgatta a lábát, és megkente az illatos olajjal. Mikor ezt a farizeus házigazda látta, így szólt magában: „Ha próféta volna, tudná, hogy ki és miféle az, aki érinti, hogy bűnös nő.” Jézus ezt válaszolta neki: „Simon, mondanék neked valamit.” Ő pedig mondta: „Mester! Mondd el!” „Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Mivel nem volt miből fizetniük, elengedte mind a kettőnek.” Aztán ezt mondta: „Melyikük fogja jobban szeretni őt?” Simon így válaszolt: „Úgy gondolom, az, akinek többet engedett el.” Ő pedig ezt mondta neki: „Helyesen ítéltél.” Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: „Látod-e ezt az asszonyt? Betértem házadba, és nem adtál vizet a lábamra. Ő pedig a könnyeivel öntözte lábamat, és a hajával törölte meg. Csókot sem adtál nekem, ő meg, amióta csak bejött, szüntelenül csókolgatja a lábam. A fejemet sem kented meg olajjal, ő meg a lábamat kente meg illatos olajjal. Ezért mondom neked, sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett. Akinek kevés bűne bocsáttatik meg, az csak kevéssé szeret.” Aztán így szólt az asszonyhoz: „Bocsánatot nyernek bűneid.” Erre az asztaltársak ezt kezdték mondogatni magukban: „Ki ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?” De ő ismét az asszonyhoz fordult: „A hited megmentett téged. Menj békével!”

Szent Eufémia nagyvértanúnő

Szent Eufémiáról szeptember 16-án emlékezünk meg. A mai napon azt a csodát ünnepeljük meg, ami. 451-ben történt általa a khalkedoni zsinaton. A zsinati atyák felírták egy-egy papírra az igazhitű hitvallás szövegét, és a monofizita hitvallás szövegét. Mindkettőt belehelyezték Eufémia koporsójába és lepecsételték. Három napon át imádkoztak, hogy Isten mutassa meg melyik hitvallás az igaz. Három nap múlva felbontották a koporsót. Az igazhitű hitvallást Eufémia jobb kezében találták, a téves hitvallást pedig a szent vértanúnő lábai alatt.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!