4. hang

Róm 16,17-24 (Apostol)

Atyámfiai! Kérlek titeket, testvérek, tartsátok szemmel azokat, akik ellentétben a kapott tanítással széthúzást és botrányt okoznak. Kerüljétek őket. Az ilyenek nem Krisztus Urunknak szolgálnak, hanem a hasuknak, és szép szavakkal meg hízelgéssel megtévesztik a gyanútlanok szívét. Engedelmességetek híre ugyanis mindenhová eljutott: örömöm is telik bennetek. Mégis szeretném, hogy a jóban járatosak legyetek, a rosszban ellenben járatlanok. A békesség Istene hamarosan összetiporja lábatok alatt a sátánt. A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek! Üdvözölnek titeket: munkatársam, Timóteus és rokonaim: Lúciusz, Jázon meg Szoszipater. Üdvözöllek titeket az Úrban én, Terciusz is, aki a levelet írtam. Üdvözöl titeket Gájusz, aki nekem és az egész közösségnek házigazdája. Üdvözöl titeket Erasztus, aki a város vagyonát kezeli és Quartusz testvér.
Az Úr Jézus kegyelme mindnyájatokkal!

1Kor 13,11-14,5 (Apostol)

Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyerek, úgy gondolkoztam, mint a gyerek, úgy ítéltem, mint a gyerek. De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyerek szokásait. Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek. Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet.

Törekedjetek a szeretetre, de igyekezzetek a lelki adományokat is elnyerni, különösen azt, hogy prófétálhassatok. Aki ugyanis az elragadtatás nyelvén szól, nem emberekhez beszél, hanem az Istenhez. Senki sem érti, hiszen a Lélektől indíttatva titokzatos dolgokat mond. Aki viszont prófétál, az emberek épülésére, buzdítására és vigasztalására beszél. Aki az elragadtatás nyelvén szól, csak a maga lelki épülését szolgálja, aki azonban prófétál, az Egyházat építi vele. Szeretném, ha mindnyájan szólnátok az elragadtatás nyelvén, de még inkább azt, hogy prófétáljatok, hiszen aki prófétál, az nagyobb annál, mint aki az elragadtatás nyelvén szól, hacsak szavait meg nem magyarázza, hogy az Egyház is épüljön rajta.

Mt 13,10-23 (Evangélium)

Abban az időben odamentek Jézushoz tanítványai, és megkérdezték: „Miért beszélsz a sokaságnak példabeszédekben?” Ő így felelt: „Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, de nekik nem adatott meg. Mert akinek van, annak még adatik, és bővelkedni fog, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek nekik példabeszédekben, mert nézvén nem látnak, hallván nem hallanak, nem is értenek. Be is teljesedik rajtuk Izajás jövendölése, mely így szól: »Hallván hallotok, de nem értetek, nézvén néztek, de nem láttok, mert elhízott e népnek a szíve. Nehezen hallanak a fülükre, a szemüket meg behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, és szívükkel ne értsenek, nehogy megtérjenek, és meggyógyítsam őket.« A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és a fületek is az, mert hall. Bizony, mondom nektek, sok próféta és sok igaz ember kívánta látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta. Halljátok hát a magvetőről szóló példabeszédet! Mindahhoz, aki hallgatja az országról szóló igét, de nem érti meg, eljön a gonosz, és elrabolja, amit a szívébe vetettek: ez az, ami az útszélre esett. A köves talajba hullott ellenben az, aki hallgatja az igét, és azonnal örömmel be is fogadja, de az nem ver benne gyökeret, ezért csak ideig-óráig tart. Amikor az ige miatt szorongatás vagy üldözés éri, hamar eltántorodik. A tövisek közé hullott pedig az, aki hallgatja az igét, de az evilági gondok és a csalóka gazdagság elfojtja az igét, úgyhogy terméketlen marad. Végül a jó földbe hullott az, aki hallgatja, meg is érti az igét, és termést is hoz, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”

Mt 17,24-18,4 (Evangélium)

Abban az időben odamentek Péterhez azok, akik a templomadót szedték, és megkérdezték: „Vajon a ti Mesteretek nem fizet templomadót?” „De igen” - felelte. Amikor hazaért, Jézus megelőzte a kérdéssel: „Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kiktől szednek vámot vagy adót: a fiaiktól-e vagy az idegenektől?” Péter azt mondta neki: „Az idegenektől.” Jézus erre azt mondta neki: „Akkor tehát a fiak szabadok. De hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj a tengerhez, vess horgot, és az első halat, amely ráakad, húzd ki! És amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt. Vedd ki, és add nekik oda értem és érted!” Abban az órában odamentek Jézushoz a tanítványok, és megkérdezték tőle: „Ki a nagyobb a mennyek országában?” Jézus odahívott egy kisgyereket, közéjük állította, és azt mondta: „Bizony, mondom nektek, ha nem változtok meg, és nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, mint ez a gyermek, az a nagyobb a mennyek országában.”

Szent Cirják és Julitta vértanúk

Julitta Ikoniumba való gazdag özvegyasszony volt. Amikor Dióklécián császár rendeletére szülővárosában üldözni kezdték a keresztényeket, három éves fiával Cirjékkel együtt elmenekült. Tarzusban azonban a kormányzó elé vitték mint keresztényt. Mivel nem akart áldozni a bálványoknak, megostorozták. Kisfia ezt látva folyton anyja után kiáltott. A pogány kormányzó próbálta hízelgéssel megnyugtatni, de nem tudta. Erre lelökte a márványlépcsőn. A kisgyermeknek szétloccsant a feje. A kínokat szenvedő anya hálát adott Istennek, hogy gyermeke hamarabb lett vértanú mint ő. Az anyát tovább kinozták. Felfüggesztették, éles vassal szaggatták testét, sebeire forró szurkot öntöttek, végül 305-ben lefejezték.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!