6. hang

1Kor 9,13-18 (Apostol)

Atyámfiai! Nem tudjátok, hogy akik a templomi szolgálatokat végzik, a szentélyből valókat eszik? És akik az oltárnál szolgálnak, az oltárról részesednek? Épp így rendelte az Úr is azoknak, akik az evangéliumot hirdetik, hogy az evangéliumból éljenek.
Én azonban ezek közül semmivel sem éltem. De nem azért írtam ezt, hogy így történjék énvelem; mert jobb meghalnom, semhogy valaki üressé tegye az én dicsekvésemet. Mert ha hirdetem az evangéliumot, nincs mit dicsekednem, hiszen kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot! Mert ha szabad akarattal teszem ezt, jutalmam van; ha pedig kénytelen-kelletlen, csak az intézés van rám bízva. Mi tehát az én jutalmam? Hogy az evangéliumot hirdetve ingyen adjam az evangéliumot, és ne használjam ki az evangéliumra vonatkozó hatalmamat.

Mt 16,1-6 (Evangélium)

Abban az időben farizeusok és szadduceusok mentek Jézushoz, hogy próbára tegyék. Arra kérték, hogy mutasson nekik égi jelet. Ezt válaszolta nekik: „Este azt mondjátok, jó idő lesz, mert vöröslik az ég. Hajnalban meg: ma zivatar lesz, mert az ég felhős és vörös. Képmutatók! Az ég színéből tudtok következtetni, az idők jeleit azonban nem tudjátok felismerni? A gonosz és házasságtörő nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét.” Ezzel otthagyta őket, és elment.
Tanítványai a túlsó partra menet elfelejtettek kenyeret vinni magukkal. Jézus így szólt hozzájuk: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától!”

Szent Kallinikosz vértanú

Kallinikosz Kilikiából származott. Szülei istenfélelemben és keresztény vallásban nevelték. Miután felnőtt, szomorúan látta, hogy az emberek sokasága az élettelen bálványokban hisz és azokat imádja. Elhatározta, hogy terjeszteni fogja a keresztény hitet. Megfordult sok városban és helységben, hirdette Jézust és sok pogányt nyert meg a keresztény hitnek. Ankyra városában is ezt tette, amíg a pogányok el nem fogták és át nem adták az ádáz keresztényüldöző Sacerdonus helytartónak. A helytartó, ruhátlanul megverette, majd testébe vasszögeket veretett. Aztán éles szögekkel kivert vascipőbe dugták lábait és a messzire levő Gangrába vezették. Kallinik út közben is folytatta térítő tevékenységét. Július lévén és nagy forróság, a katonák is, a lovak is eltikkadtak, de sehol sem volt víz, amiből ihattak volna. Kallinik imái hatására azonban csodás módon vízre leltek. Felüdülve, tovább folytatták útjukat. Gangrába érve sajnálták megmentőjükét tüzes kemencébe dobni. Kallinik maga lépett derűsen a tüzes kemencébe, s adta át lelkét Krisztusnak. Sértetlenül maradt holttestét a hívek temették el. Vértanúsága ideje pontosan nem ismert, de a nikeai Szt. Theodoté szerint Diocletianus alatt történt a IV. sz. elején.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!