8. hang

2Kor 1,12-20 (Apostol)

Atyámfiai! Ez a mi dicsekvésünk: lelkiismeretünknek az a bizonysága, hogy egyszerű módon és istenes őszinteséggel, nem testi bölcsességben, hanem Isten kegyelmével jártunk a világon, kiváltképpen pedig nálatok. Ugyanis nem írunk nektek mást, mint amit olvastok és meg is értetek; remélem, hogy teljesen meg fogjátok érteni, mint ahogy részben meg is értettetek minket, hogy mi a ti dicsekvésetek vagyunk, ugyanúgy ahogy ti is a miénk, a mi Urunk Jézus napján.
Ezzel a bizalommal akartam a múltkor hozzátok menni, hogy másodízben legyen részetek a kegyelemben, és aztán tőletek átmenni Makedóniába, és Makedóniából ismét visszatérni hozzátok, hogy ti kísérjetek el Júdeába. Amikor tehát ezt akartam, könnyelmű voltam-e? Avagy amit tervezek, test szerint tervezem, úgy hogy nálam az »Igen, igen« egyben »Nem, nem« is? Isten hűségére mondom, beszédünkben, melyet hozzátok intéztünk, nincs: »Igen« is meg »Nem« is. Ugyanis Isten Fia, Jézus Krisztus, akit köztetek hirdettünk, én, Szilvánusz és Timóteus, nem volt »Igen« is meg »Nem« is, hanem az Igen valósult meg benne. Mert ahány ígérete csak van Istennek, mind »Igen» lett őbenne; ezért az »Amen« is általa hangzik fel részünkről az Isten dicsőségére.

1Tim 3,13-4,5 (Apostol)

Atyámfiai! Akik szolgálatukat jól végzik, szép rangot és a Krisztus Jézusban való hitben nagy bizalmat szereznek maguknak.
Azért írom ezeket neked, - bár remélem, hogy hamarosan hozzád jutok, - hogy ha késlekedném, tudd, miképpen kell forgolódnod az Isten házában, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa s szilárd alapja. Márpedig nyilvánvalóan nagy dolog a jámborság titka, amely
Testben kinyilvánította magát,
A Lélek által igazolást nyert,
Bemutatták az angyaloknak,
A pogányok között hirdették,
Világszerte hittek benne,
S fölment a dicsőségbe.
A Lélek azonban kifejezetten mondja, hogy az utolsó időkben egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire s az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek. Akik azt mondják, hogy tilos a házasság, hogy tartózkodni kell egyes ételektől, holott azokat azért teremtette Isten, hogy hálát adva élvezzék őket a hívek, azok, akik megismerték az igazságot. Mert Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, amit hálaadással vesz magához az ember, mert szentté lesz az Isten igéje és az imádság által.

Mt 22,23-33 (Evangélium)

Abban az időben szadduceusok mentek Jézushoz, akik úgy tartották, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték őt: „Mester, Mózes azt mondta, hogy ha valaki gyermektelenül hal meg, a testvére vegye feleségül az asszonyt, és támasszon utódot testvérének. Volt nálunk hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt. Mivel nem volt gyermeke, feleségét a testvérére hagyta. Ugyanez történt a másodikkal, majd a harmadikkal is, egészen a hetedikig. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor tehát a hét közül vajon melyiknek a felesége lesz az asszony? Hiszen mindegyiké volt.” Jézus így válaszolt nekik: „Tévedtek, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát. Mert a feltámadáskor nem nősülnek, nem is mennek férjhez, hanem olyanok, mint Isten angyalai a mennyben. A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e, amit az Isten mondott nektek: »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene«? Az Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké.” Amikor a sokaság ezt hallotta, elámult tanításán.

Lk 9,51-56; 10,22-24; 13,22 (Evangélium)

Abban az időben, amikor közeledtek Jézus felvételének napjai, arcát megkeményítve úgy határozott, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, és eljutottak a szamariaiak egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De nem fogadták be, mert Jeruzsálembe szándékozott menni. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János ezt mondták: „Uram, akarod-e, hogy ‒ amint Illés is tette ‒ kérjük, szálljon le tűz az égből, és eméssze meg őket?” De ő hozzájuk fordulva megfeddte őket, és ezt mondta: „Nem tudjátok, milyen lelkűek vagytok? Az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek lelkét elveszítse, hanem hogy üdvözítse.” És elmentek egy másik faluba.
Történt pedig, hogy az úton haladva ezt mondta követőinek: „Mindent átadott nekem Atyám. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és azt sem, hogy ki az Atya, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” Majd külön a tanítványokhoz fordulva így szólt: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mert mondom nektek, hogy sok próféta és király akarta látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.” Ezután városokon és falvakon haladt át, miközben tanított, és folytatta útját Jeruzsálem felé.

Jézus Krisztus edesszai képe

Jézus Krisztus földi életében, csodáinak híre eljutott az Eufráteszen túli Edessza városába. A leprától szenvedő Abgár király Ananiás képfestőt küldte el egy levéllel Jézushoz, hogy menjen el hozzá és gyógyítsa meg őt. Ananiás hiába akarta Jézus arcát megfesteni, nem sikerült neki. Jézus megígérte, hogy tanítványai közül küld a királyhoz valakit. Akkor az Úr, megtörölte arcát egy kendővel, és csodásán rajta maradt az Ő isteni arca. Abgár nagy tisztelettel fogadta a nem kézzel festett képet, és azonnal meggyógyult leprájától. Bíborban született Konstantin király 944. augusztus 16-án Konstantinápolyba vitte a csodás képet és erre a napra ünnepet rendelt el. Van egy hagyomány, mely szerint, amikor a keresztes vitézek elfoglalták Konstantinápolyt, ezt a szentképet Velencébe akarták vinni csónakon, de a csónak, amelyben vitték elsüllyedt a Márvány tenger hullámaiban.

Szent Diomédész vértanú

Szent Diomédész a Kilikiai Tarzusban született. Foglalkozására nézve orvos volt, Mint keresztény ember nemcsak a testet, hanem a keresztény hit terjesztésével a lelkeket is gyógyította. Sokat utazott a hit terjesztése érdekében; amikor Nikeába érkezett, Diocletianus császár katonákat küldött elfogására. A Nikeából Nikomédiába, a szenvedések helyére vezető úton Diomédész meghalt. A kísérő katonák – hogy bizonyítsák a parancs teljesítését – levágták a fejét, és azt a császárnak vitték. Isten ezért vaksággal büntette meg őket. Szemük világát csodálatos módon csak akkor nyerték vissza, amikor a levágott fejet visszavittek és a testhez illesztették. Ez a III. század végén vagy a IV. század elején történt.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!