3. hang

2Kor 11,5-21a (Apostol)

Atyámfiai! Azt hiszem, semmivel sem tettem kevesebbet a fő-fő apostoloknál; mert ha járatlan vagyok is a beszédben, de nem az ismeretben, hiszen azt minden tekintetben mindenki előtt megmutattam nektek.
Vagy talán bűnt követtem el azzal, hogy önmagamat megaláztam, hogy titeket fölmagasztaljalak, mivel Isten evangéliumát ingyen hirdettem nektek? Más egyházakat fosztottam ki, támogatást fogadtam el tőlük, hogy titeket szolgálhassalak. Amikor nálatok voltam és szükséget szenvedtem, senkinek sem voltam terhére, mert ami nekem hiányzott, azt pótolták a Makedóniából jött testvérek; és mindenben vigyáztam, hogy terhetekre ne legyek, és vigyázni is fogok. Krisztus bennem levő igazságára mondom, hogy ez a dicsőség nem vonható meg tőlem Akhája vidékein.
Miért? Azért, mert nem szeretlek titeket? Isten a tudója! De amit teszek, tenni is fogom, hogy elvegyem az alkalmat azoktól, akik alkalmat keresnek, hogy abban, amivel dicsekszenek, olyanoknak bizonyuljanak, mint mi. Mert az ilyenek álapostolok, álnok munkások, akik Krisztus apostolainak tettetik magukat. És ez nem csoda, hiszen maga a sátán is a világosság angyalának tetteti magát. Nem nagy dolog tehát, ha az ő szolgái is az igazság szolgáinak tettetik magukat. Végük cselekedeteiknek megfelelő lesz.
Újra mondom, ne tartson senki se ostobának; de ha mégis, fogadjatok el engem mint ostobát is, hadd dicsekedjem én is egy kissé. Amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy ostobaságból, amennyiben ilyen dolgokkal dicsekszem. Minthogy sokan dicsekszenek test szerint, én is dicsekedni fogok. Hiszen ti örömest eltűritek az ostobákat, mivel bölcsek vagytok. Mert elviselitek, ha valaki titeket szolgaságra vet, ha valaki felemészt, ha valaki hatalmába kerít, ha valaki felfuvalkodik, ha valaki arcul ver.
Szégyenkezve mondom, mintha mi gyöngék lettünk volna ebben a tekintetben.

Zsid 2,2-10 (Apostol)

Atyámfiai! Ha már az angyalok által hirdetett ige is olyan hatalmas volt, hogy minden bűn és engedetlenség elnyerte igazságos, megérdemelt büntetését, hogyan fogunk megmenekülni mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel? Ezt, miután kezdetét vette az Úr tanításával, azok, akik hallották, megerősítették számunkra, s Isten is velük együtt tanúságot tett jelekkel és csodákkal, sokféle erőmegnyilvánulással és a Szentlélek közléseivel akarata szerint.
Mert nem angyaloknak vetette alá Isten az eljövendő világot, amelyről beszélünk. Sőt, valaki egy helyen tanúságot is tett erről:
»Mi az ember, hogy megemlékezel róla,
s az ember fia, hogy meglátogatod?
Kevéssel tetted kisebbé az angyaloknál;
dicsőséggel és tisztelettel koronáztad,
a kezed műve fölé állítottad,
s mindent lábai alá vetettél«.
Mert azzal, hogy mindent alávetett, semmit sem hagyott, ami ne lenne alávetetve neki. Most azonban még nem látjuk, hogy minden alá van vetve neki. Azt azonban, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, Jézust, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztelettel koronázta, hogy Isten kegyelme szerint mindenkiért megízlelje a halált.
Mert illett ahhoz, akiért és aki által minden van, s aki sok fiat akart a dicsőségbe vezetni, hogy üdvösségük szerzőjét szenvedés által vezesse el a teljességre.

Mk 4,1-9 (Evangélium)

Abban az időben Jézus tanítani kezdett a tengernél. Nagy tömeg gyűlt köré, ezért beszállt a bárkába, így ő a tavon volt, az egész tömeg pedig a tengerparton. Példabeszédekben tanította őket sok mindenre, és tanításában ezt mondta nekik: „Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, történt, hogy némely mag az útszélre hullott. Jöttek a madarak és felcsipegették. Egy másik köves talajra hullott, ahol nem volt elég földje. Gyorsan kikelt, mert nem került mélyre a földbe. Amikor azonban felkelt a nap, megperzselődött és elszáradt, mert nem volt gyökere. Ismét másik a tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek, elfojtották, és nem hozott termést. A többi pedig a jó földbe hullott, majd kikelve és kifejlődve termést hozott. Az egyik harmincszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik százszorosat.” És ezt mondta nekik: „Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”

Lk 10,16-21 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg, aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.” Amikor a hetven visszatért, örömmel mondták: „Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre.” Így válaszolt nekik: „Láttam a sátánt: mint villám bukott le az égből. Íme, hatalmat adok nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, és az ellenség minden ereje fölött, és semmi sem fog ártani nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyekben!” Abban az órában Jézus felujjongott a Lélekben, és így szólt: „Hálát adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, mert így tetszett neked.”

Szent Mihály főangyal Kolosszé városában tett csodájának emléke

Szent Mihály arkangyalnak Kolosszé mellett volt szentélye, ahol csodák történtek, de az irigyei, hogy ezt megszüntessék, vízzel akarták elárasztani. Egyúttal az oda gyakran járó Arkhippusz atyát is el akarták pusztítani. Ám az arkangyal megjelent Arkhippusznak, és arra bíztatta, hogy botjával üssön a sziklára. Ő így is tett, erre a szikla meghasadt, és a vízár lefolyt rajta. Azóta ezen a helyen a folyam átfolyik a sziklahasadékon.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!