4. hang

2Kor 12,20-13,2 (Apostol)

Atyámfiai! Félek, hogy amikor majd odaérkezem, nem olyanoknak talállak titeket, amilyeneknek akarnálak, és ti is olyannak találtok engem, amilyennek nem akartok; félek, hogy versengés, irigység, indulatosság, egyenetlenkedés, rágalom, fondorkodás, felfuvalkodottság, pártoskodás lesz köztetek; úgyhogy mikor odaérkezem, Istenem ismét megaláz nálatok, és meg kell majd siratnom sokakat azok közül, akik régebben vétkeztek és nem tartottak bűnbánatot a tisztátalanság, paráznaság és szemérmetlenség miatt, melyet elkövettek.
Íme, ezennel harmadszor megyek hozzátok: »Két vagy három tanú vallomása döntsön el minden ügyet«. Előre megmondtam, és most előre megmondom, mint a második ottlétemkor, most a távollétemben is azoknak, akik régebben vétkeztek, és a többieknek is, hogy ha ismét odamegyek, nem fogok kegyelmezni.

Mk 4,24-34 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek majd, sőt adnak is hozzá nektek, akik hallgattok engem. Mert akinek van, annak még adatik, akinek pedig nincs, attól azt is elveszik, amije van.” Azután ezt mondta: „Isten országa olyan, mint az az ember, aki magot vet a földbe. Utána, akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökik, maga sem tudja, hogyan. A föld magától terem, először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor a termés beérik, rögtön fogja a sarlót, mert itt az aratás.” Majd így folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel példázzuk? Olyan, mint a mustármag. Amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál, amely a földön van. De aztán, hogy elvetették, egyre nő, és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Akkora ágakat hajt, hogy az árnyékában égi madarak fészkelhetnek.” Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, amennyire fölfoghatták. Példabeszéd nélkül nem tanított. Mikor tanítványaival magukra maradtak, nekik mindent megmagyarázott.

Jn 3,16-21 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítélet alá esett, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. Ez pedig az ítélet: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a tetteik gonoszak voltak. Mert mindaz, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy kiderüljenek a tettei. Aki ellenben az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánosságra jussanak tettei, mert Istenben vitte végbe azokat.”

Szent Minodóra, Mitodóra és Nimfodóra vértanúnők

A három szent vértanúnő Bithyniában született. Édestestvérek voltak és mindhárman meg akarták őrizni a tisztaságukat. Ezért úgy határoztak, hogy egy magányos helyre, egy magas hegy tetejére költöznek. Itt böjtöltek és imádkoztak, hírük elkezdett terjedni, és emberek keresték fel őket kéréseikkel. A szent szüzek imáira Isten sok csodás gyógyulást vitt végbe.

Abban az időben Maximianus császár uralkodott, Bithyniát Fronton vezér kormányozta. Mindketten keresztényüldözők voltak. Fronton hallott a három szentéletű leányról, elfogatta őket, és előbb hízelgéssel rá akarta venni keresztény hitük megtagadására, később kínzásokhoz folyamodott, melybe mindhárman belehaltak. A vezér máglyán akarta elégetni a szent testeket, ám az égből hirtelen tűz szállt le, és megégette a vezért és a szüzeket kínzó szolgákat. A máglyára pedig eső hullott, és kioltotta a tüzet. Az épségben maradt holttesteket a keresztények temették el közös sírban. Ezek 310 körül történtek.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!