6. hang

Gal 4,22-5,10 (Apostol)

Atyámfiai! Írva van: Ábrahámnak két fia volt, egy a szolgálótól, és egy a szabad asszonytól. De az, aki a szolgálótól volt, test szerint született, aki pedig a szabad asszonytól, ígéret folytán. Ezeket példázatképpen mondták; mert ezek az asszonyok a két szövetséget jelentik: az egyik a Sinai-hegyről való, amely szolgaságra szül, ez Hágár. Hágár voltaképpen az Arábiában levő Sinai-hegyet jelenti, s megfelel a mostani Jeruzsálemnek; ugyanis fiaival együtt szolgaságban él. A magasságbeli Jeruzsálem pedig szabad: ez a mi anyánk. Mert írva van:
»Örülj, te magtalan, aki nem szülsz;
ujjongj és kiálts, aki nem vajúdsz,
mert több a fia az elhagyottnak,
mint annak, akinek férje van«.
Ti pedig, testvérek, mint ahogy Izsák, az ígéret fiai vagytok. De amint akkor az, aki test szerint született, üldözte a lélek szerint valót, úgy van most is. De mit mond az Írás? »śzd el a szolgálót és fiát; mert a szolgáló fia nem fog örökölni a szabad asszony fiával«. Tehát, testvérek, nem a szolgálónak vagyunk fiai, hanem a szabad asszonynak.
Erre a szabadságra szabadított meg minket Krisztus; legyetek tehát állhatatosak, és ne vegyétek magatokra ismét a szolgaság igáját. Íme én, Pál, mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus semmit sem használ nektek. Újra tanúságot teszek minden embernek, aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani. Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvényben keresitek a megigazulást, kiestetek a kegyelemből. Mert mi a Lélek által, hitből várjuk a megigazulás reményét. Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, csak a hit, mely szeretet által munkálkodik.
Jól futottatok; ki akadályozott meg benneteket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak? Ez a hitegetés nem attól van, aki titeket meghívott. Egy kevés kovász az egész tésztát erjedésbe hozza. Én bízom bennetek az Úrban, hogy nem fogtok másképp vélekedni; aki pedig megzavar titeket, viselni fogja az ítéletet, akárki legyen.

Gal 4,22-27 (Apostol)

Atyámfiai! Írva van: Ábrahámnak két fia volt, egy a szolgálótól, és egy a szabad asszonytól. De az, aki a szolgálótól volt, test szerint született, aki pedig a szabad asszonytól, ígéret folytán. Ezeket példázatképpen mondták; mert ezek az asszonyok a két szövetséget jelentik: az egyik a Sinai-hegyről való, amely szolgaságra szül, ez Hágár. Hágár voltaképpen az Arábiában levő Sinai-hegyet jelenti, s megfelel a mostani Jeruzsálemnek; ugyanis fiaival együtt szolgaságban él. A magasságbeli Jeruzsálem pedig szabad: ez a mi anyánk. Mert írva van:
»Örülj, te magtalan, aki nem szülsz;
ujjongj és kiálts, aki nem vajúdsz,
mert több a fia az elhagyottnak,
mint annak, akinek férje van«.

Mk 6,54-7,8 (Evangélium)

Abban az időben Jézus kiszállt a bárkából, Genezáret földjének lakói pedig rögtön felismerték őt. Bejárták az egész környéket, és kezdték ágyastul odahordani a betegeket, ahol hallomásuk szerint tartózkodott. Amerre csak betért a falvakba, városokba és tanyákra, letették a betegeket a tereken, és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette, meggyógyult.
Akkor köréje gyűltek a farizeusok néhány Jeruzsálemből való írástudóval együtt. Meglátták, hogy némelyik tanítványa tisztátalan, vagyis mosdatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyökig, így tartják magukat a vének hagyományaihoz. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. És még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények és ágyak leöblítéséhez. A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért eszik tisztátalan kézzel a kenyeret?” Válaszul ezt mondta nekik: „Képmutatók, helyesen jövendölt rólatok, Izajás, amikor így írt: »Ez a nép ajkával tisztel, ám a szíve távol van tőlem. De hiábavalóan tisztelnek, mert tanaik, amelyeket hirdetnek, csak emberi parancsok.« Ti ugyanis az Isten parancsolatát elhagyván az emberek hagyományához ragaszkodtok.”

Lk 1,5-25 (Evangélium)

Abban az időben volt Heródesnek, Júdea királyának napjaiban egy Zakariás nevű pap, Abija papi osztályából. Felesége Áron leányai közül volt, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak az Isten előtt, feddhetetlenül éltek, az Úr minden parancsa és rendelkezése szerint. De nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten előrehaladott korúak voltak. Történt pedig, hogy amikor osztályának rendjében papi szolgálatot teljesített az Isten előtt, és a papi szolgálat szokása szerint rá esett a sor, hogy tömjénezzen, bement az Úr templomába. Az egész népsokaság kívül imádkozott az illatáldozat órájában. Akkor megjelent neki az Úr angyala a tömjénoltár jobb oldalán. Amikor Zakariás meglátta, zavarba jött, és félelem szállta meg. Az angyal azonban így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, mert könyörgésed meghallgatásra talált! Feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni. Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésén. Mert nagy lesz az Úr előtt, bort és részegítő italt nem fog inni, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokakat fog Urukhoz, Istenükhöz téríteni, Illés szellemével és erejével jár majd őelőtte, hogy az apák szívét a fiak felé fordítsa, az engedetleneket pedig az igazak okosságára, és így felkészült népet állítson az Úr elé.” Ekkor Zakariás így szólt az angyalhoz: „Miből fogom ezt megtudni? Hiszen én öreg vagyok, és a feleségem is előrehaladott már napjaiban.” Feleletül az angyal ezt mondta neki: „Én Gábriel vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy szóljak hozzád, és meghozzam neked ezt az örömhírt. Íme, megnémulsz, és nem tudsz megszólalni addig a napig, amíg ezek meg nem történnek, mert nem hittél szavaimnak, amelyek a maguk idejében be fognak teljesedni.” Ezalatt a nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy sokáig időzik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott szólni hozzájuk, és megértették, hogy látomása volt a templomban, ő pedig intett nekik, és néma maradt. Amikor azután leteltek papi szolgálatának napjai, hazament. E napok után Erzsébet, a felesége fogant, és elrejtőzött öt hónapig, mondván: „Így cselekedett velem az Úr ezekben a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.”

Keresztelő Szent János fogantatása

Erről az eseményről Szent Lukács evangéliuma számol be. A történet a jeruzsálemi templomban kezdődik, egy angyal megjelenik az idős Zakariásnak, és megjövendöli fia születését, ezen kívül azt is, hogy Jánosnak fontos szerepe lesz, mert ő közvetít a két szövetség között –„Illés szellemével és erejével, hogy az apák szívét a fiaik felé fordítsa, az engedetleneket az igazak okosságára térítse, s így a népet előkészítse az Úrnak”. Zakariás nem hitt az angyalnak, ezért megnémult.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!