2. hang

Fil 3,8b-19 (Apostol)

Atyámfiai! Mindent veszteségnek tartok Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének mindent fölülmúló voltáért. Őérte mindent veszni hagytam, és szemétnek tekintek, csakhogy Krisztust elnyerjem, s én őbenne legyek, nem a saját megigazulásom alapján, amely a törvényből származik, hanem az által a megigazulás által, amely Krisztus hitéből való, vagyis amely az Istentől a hit révén van. Krisztust akarom megismerni, és feltámadásának erejét, a szenvedéseiben való részvételt hozzá hasonulva a halálban, hogy eljuthassak a halálból való feltámadásra. Nem mintha már kezemben tartanám, vagy már tökéletes lennék, de törekszem rá, hogy magamhoz ragadjam, mert Krisztus is magához ragadott engem. Testvérek, nem képzelem magamról, hogy már magamhoz ragadtam; de egyet igen: felejtem, ami mögöttem van, és nekifeszülök annak, ami előttem van, s így futok a cél felé, annak a hivatásnak jutalmáért, melyet Isten felülről adott Krisztus Jézusban.
Akik tehát tökéletesek vagyunk, mind így gondolkodjunk; ha meg valamiben másképp gondolkoztok, Isten azt is feltárja majd előttetek. Amire azonban már eljutottunk, aszerint éljünk.
Legyetek követőim, testvérek, és figyeljetek azokra, akik aszerint élnek, amint példát adtunk nektek. Mert sokan élnek úgy, - sokszor mondtam nektek, és most is sírva mondom, - mint Krisztus keresztjének ellenségei. Végük a pusztulás, istenük a hasuk, dicsekvésük az, ami a szégyenük, figyelmük földi dolgokra irányul.

Lk 7,31-35 (Evangélium)

Így szólt az Úr: „Kihez is hasonlítsam e nemzedék fiait? Kihez hasonlók? Hasonlók a piacon ülő gyerekekhez, akik egymásnak ezt kiabálják: »Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok, siratót énekeltünk nektek, de nem sírtatok.« Mert eljött Keresztelő János, kenyeret nem eszik, bort nem iszik, és azt mondjátok: »Ördöge van.« Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és azt mondjátok: »Lám, a falánk és borissza ember, a vámosok és a bűnösök barátja.« A bölcsességet azonban minden gyermeke igazolja.”

Szent Markiánosz és Mártíriosz vértanúk és jegyzők

Amikor Árius tévtanítása egyre jobban terjedt, nagy szakadást idézett elő az Egyházban. Az igazhitűek ellen üldözést kezdtek az ariánusok. Támadásaik attól az időtől erősödtek meg, amikor Nagy Konstantin fia: Konstancius is ebbe a tévtanításba esett. Elüldözték Hitvalló Szent Pál pátriárkát, és örmény földre száműzték. Vele együtt szenvedett másik két hitvalló: Markiánosz, aki felolvasó volt és Mártíriosz, aki alszerpap volt a pátriárka mellett. Ők írták le a pátriárka leveleit, amit a népnek küldött, hogy megerősítse őket az igaz tanításban. Közben maguk is buzgón tanították az embereket. Az ariánusok gazdagságot, főpapi állást és császári kegyet ajánlottak fel nekik, de egyikkel sem törődtek. Végül mindkettőjüket kardhalálra ítélték 358-ban.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!