4. hang

Kol 4,2-9 (Apostol)

Atyámfiai! Az imádságban legyetek állhatatosak, legyetek éberek benne hálaadással. Imádkozzatok egyszersmind értünk is, hogy Isten tárjon fel előttünk ajtót a beszédhez, Krisztus titkának a hirdetéséhez, amely miatt bilincsekbe is vertek, hogy úgy ismertessem meg azt, mint ahogy róla szólnom kell. Bölcsen viselkedjetek a kívülállók felé, használjátok fel a kedvező alkalmat. Jól értékesítsétek az időt. Beszédetek legyen mindig kedves, sóval ízesített, hogy tudjátok, miképpen kell kinek-kinek megfelelnetek.
Sorsomról mindent elmond nektek Tichikusz, a szeretett testvér, a hűséges szolga és szolgatársam az Úrban. Éppen azért küldtem őt hozzátok, hogy megismerjétek helyzetünket, és megvigasztalja szíveteket. Vele megy Onezimusz, a kedves és hű testvér is, aki közületek való. Mindenről értesítenek majd titeket, ami itt történik.

Lk 9,49-56 (Evangélium)

Abban az időben odament Jézushoz egy a tanítványai közül, és mondta neki: „Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űzött, de megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt.” Jézus így válaszolt neki: „Ne tiltsátok meg! Mert aki nincs ellenetek, veletek van.” Történt pedig, hogy amikor közeledtek felvételének napjai, arcát megkeményítve úgy határozott, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, és eljutottak a szamariaiak egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De nem fogadták be, mert Jeruzsálembe szándékozott menni. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János ezt mondták: „Uram, akarod-e, hogy ‒ amint Illés is tette ‒ kérjük, szálljon le tűz az égből, és eméssze meg őket?” De ő hozzájuk fordulva megfeddte őket, és elmentek egy másik faluba.

A 33 máltai szent vértanú

Mindnyájan Dioklécián és Makszirnián római császárok alatt éltek és szenvedtek vértanúságot. Az istentiszteleti szövegek névszerint Hieront említik meg, a többieket név nélkül.

Amikor a két császár meghallotta, hogy Örményország és Kappadokia lakosai, a császár parancsa ellenére sem, hajlandók a pogány isteneket imádni, két pogány férfit küldtek hozzájuk: Agricolát és Liziászt, hogy büntessék meg a ottani keresztényeket, és erős testű alkalmas ifjakat toborozzanak a hadseregbe. Liziásznak Kappadókiában beszámoltak egy erős, derék fiatal emberről: Hieronról. Liziász katonákat küldött érte a mezőre. Hieron nem akart katona lenni, mert a hadseregben titkolni kellett keresztény hitét. Erőszakkal fogták tehát el, társaival együtt, és mindnyájukat börtönbe vetették. Hitének bátor megvallása miatt először levágták kezét, majd kínzások után mindnyájuknak fejét vették.

Szent Lázár atya

A kisázsiai Magnézia városában született. Már gyermekkorában kitűnt jóságával, szelídségével és együttérzésével a szegények iránt. Egész életében ékes volt önmegtagadásaival. Fiatal korában elzarándokolt a Szentföldre, hogy a szent helyeket felkeresse. Palesztinában, Szent Szabbász kolostorában 10 évet töltött el. Szent élete miatt a Papság kegyelmében is részesült. Ezután Efezus közelében felkereste a Galéza hegyet, ott Krisztus feltámadásának tiszteletére kolostort alapított, ő maga pedig egy oszlopon vezekelt. Testét a lélek szolgálatának vetve alá, sok lelki harccal törte meg testi szenvedélyeit. Isten megajándékozta őt a jövendölés és jövőbe látás adományaival Sok istenfélő ember kereste fel, hogy lelki vezetése alatt éljen. Isten előre megmondta halála idejét, de a testvérek kívánságára, lelki javukra, meghosszabbította életét még 15 évvel. Amikor eljött halála ideje, sok jó oktatással búcsúzott el vezeklő társaitól, és 1053-ban elhunyt, 72 éves korában. Ereklyéi sok csodás gyógyulást adtak még a halál után is.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!