7. hang

2Tessz 2,13-3,5 (Apostol)

Atyámfiai! Nekünk mindenkor hálát kell adnunk Istennek értetek, testvérek, akiket Isten szeret, azért, mert Isten kiválasztott titeket első zsengéül az üdvösségre a Lélek megszentelése és az igazság hite által. Meg is hívott erre titeket evangéliumunk által, hogy elnyerjétek Urunknak, Jézus Krisztusnak dicsőségét. Azért tehát, testvérek, legyetek állhatatosak és tartsátok erősen a hagyományokat, amelyeket akár élőszó, akár levelünk útján tanultatok.
Urunk, Jézus Krisztus pedig, és Isten, a mi Atyánk, aki szeret minket és örök vigasztalást s jó reménységet ajándékozott nekünk kegyelemben, buzdítsa és erősítse meg szíveteket minden jótettben és beszédben.
Egyébként, testvérek, imádkozzatok értünk, hogy az Úr igéje, amint nálatok is, terjedjen és dicsőségre jusson, s megszabaduljunk az alkalmatlan és gonosz emberektől, mert a hit nem mindenkié. Az Úr azonban hű: ő megerősít titeket és megóv a gonosztól. Ami titeket illet, bizalmunk van az Úrban, hogy megteszitek és meg fogjátok tenni, amit parancsolunk. Az Úr vezesse szíveteket Isten szeretetére és Krisztus béketűrésére.

Lk 13,1-9 (Evangélium)

Abban az időben Jézushoz jöttek néhányan, akik hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek vérét Pilátus az áldozatukéval vegyítette. Feleletül Jézus ezt kérdezte tőlük: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, mivel mindezt elszenvedték? Mondom nektek: Nem! De ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanígy elvesztek. Vagy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloéban, és megölte őket, vajon azt hiszitek, hogy vétkesebbek voltak minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek.” Aztán ezt a példabeszédet mondta: „Egy embernek volt egy fügefa a szőlejében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Ezért így szólt vincellérjéhez: »Íme, három esztendeje ide járok, gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt hiába a földet?« Ő azonban feleletül ezt mondta neki: »Uram, hagyd még az idén, amíg körülásom és megtrágyázom, hátha gyümölcsöt terem. Hogyha mégsem, akkor majd jövőre vágd ki azt!«”

Új Szent István vértanú és társai

715-ben Konstantinápolyban született. 16 éves korában lett szerzetes a tiszteletreméltó János irányítása alatt. Keményen szembeszegült az ikonromboló Konstantin Kopronümosz császárral, aki megpróbálta őt a maga oldalára állítani. Mivel a császár képét nem tisztelte, ezért a pretoriumba záratták, ahol már több mint 300 szerzetes hitvalló volt együtt. Ebben a környezetben ő változtatta a börtönt monostorrá. Végül 764 (vagy esetleg 767) novemberében egyes tisztviselők úgy akartak a császár kedvében járni, hogy megkövezték a szentéletű hitvallót, akinek a fejét az egyik kő teljesen össze is zúzta.

Szent Irénarkosz vértanú

Az örményországi Szevaszte városában szenvedett vértanúságot hét vértanúnővel együtt Diocletianus császár keresztényüldözése idején 303-ban.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!