8. hang

Gal 3,8-12 (Apostol)

Atyámfiai! Mivel az Írás előre látta, hogy Isten a hit által ad megigazulást a pogányoknak, előre hirdette Ábrahámnak: »Tebenned nyer áldást minden nemzet«. Így tehát akik hitből valók, azok nyernek áldást a hívő Ábrahámmal. Mert mind, akik a törvény cselekedetei szerint élnek, átok alatt vannak; írva van ugyanis: »Átkozott mindenki, aki nem marad meg mindabban, aminek teljesítése elő van írva a törvény könyvében«. Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert »az igaz hitből fog élni«. A törvény pedig nem hitből van, hanem, »aki teljesíti, az fog élni általa«.

Lk 9,57-62 (Evangélium)

Abban az időben, amikor Jézus ment az úton, valaki azt mondta neki: „Követlek téged, bárhová mégy, Uram!” Jézus azt mondta neki: „A rókáknak odújuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania fejét.” Egy másiknak ezt mondta: „Kövess engem!” Ő pedig ezt mondta: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat!” Akkor ezt mondta neki: „Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát!” Egy másik is mondta: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam házam népétől.” Jézus ezt mondta neki: „Aki kezét az eke szarvára teszi, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.”

Szent Ambrus püspök

Régi római főnemesi családból született 333 körül. Atyja Gallia helytartója volt. Korai halála után özvegye három gyermekével Rómába költözött. Ambrus, a családi hagyományokat követve államférfiúi pályára lépett. Fényes tehetsége folytán hamar emelkedett, alig 26 éves korában Emilia és Liguria helytartója lett, 370-ben. Négy évvel később a püspök megválasztásánál vetélkedő milánóiak egyhangúlag őt választott püspöknek. Ambrus akkor keresztelkedett meg, majd az egyházi rend minden lépcsőfokát megjárva, december 7-én lett püspökké szentelve. Mint püspök nagyon szerényen élt, de annál erőteljesebben harcolt az önzés és fényűzés ellen. A szegényeknek atyja volt. Mivel addig csak a világi tudományokkal foglalkozott, áttanulmányozta a szent atyák műveit, hogy napról-napra jól és hitelesen tudjon prédikálni. Beszédeiben és külső magatartásában harcolt a még meglevő pogányság ellen, de a eltűnő ariánus eretnekség ellen is. Mivel politikai viharok is próbálták gyengíteni a birodalmat, kénytelen volt állami ügyekben is fellépni, de ezekben az ügyekben nagylelkűséget, értelmességet, de hajlíthatatlanságot is mutatott. Irodalmi tevékenységet is gyakorolt, egyházi himnuszokat szerzett, sőt több hittani és erkölcstani művet is. 397-ben, április 4-én, Nagyszombaton halt meg. Testét Milánóban temették el.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!