1. hang

2Tim 1,1-2.8-18 (Apostol)

Pál, Isten akaratából, a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint Jézus Krisztus apostola: Timóteusnak, szeretett fiának. - Kegyelem, irgalom és béke az Atyaistentől és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól!
Ne szégyenkezz hát az Úrról való tanúságtétel miatt, sem énmiattam, aki érte bilincseket hordok, hanem szenvedj velem az evangéliumért Isten erejének segítségével. Ő megmentett és szent hívással meghívott minket, nem a tetteink alapján, hanem az ő saját elhatározása s kegyelme által, amelyet örök idők előtt adott nekünk Krisztus Jézusban. Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki a halált legyőzte, az életet pedig és halhatatlanságot felragyogtatta az evangélium által. Ennek lettem hírnöke, apostola és tanítója.
Ezt is emiatt szenvedem, de nem szégyenkezem, mert tudom, kinek hittem, s biztos vagyok abban, hogy ő meg tudja őrizni rábízott kincsemet addig a napig. Tartsd hát magadat a tőlem hallott egészséges igékhez, legyenek azok a példaképed hittel és szeretettel Krisztus Jézusban. Őrizd meg a rád bízott drága kincset a Szentlélek által, aki bennünk lakik.
Hiszen tudod, hogy az ázsiaiak valamennyien cserben hagytak engem, köztük Figelosz és Hermogenész is. Könyörüljön az Úr Oneziforosz házán: sokszor felüdített engem, s bilincseim miatt nem szégyenkezett, hanem amikor Rómába jött, szorgalmasan keresett, s megtalált. Adja meg neki az Úr, hogy irgalmat leljen az Úr előtt azon a napon. Hogy milyen szolgálatokat tett nekem Efezusban, azt te tudod legjobban.

Lk 19,12-28 (Evangélium)

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Egy nemes ember messze földre indult, hogy királyi hatalmat szerezzen magának, aztán visszatérjen. Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz minát, és így szólt hozzájuk: »Kamatoztassátok, amíg vissza nem térek!« Polgártársai gyűlölték őt, és követséget küldtek utána ezekkel a szavakkal: »Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék rajtunk.« Ő azonban, amikor megszerezte a királyi hatalmat és visszatért, maga elé hívatta a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele. Jött az első, és így szólt: »Uram, minád még tíz minát hozott.« Erre azt mondta neki: »Jól van, derék szolga! Mivel a kevésben hű voltál, legyen hatalmad tíz város felett!« Jött a második is, és így szólt: »Uram, minád öt minát jövedelmezett.« Ennek is azt mondta: »Te is uralkodj öt város felett!« Jött a harmadik, és így szólt: »Uram, itt van a minád, amit eltettem kendőben, mert féltem tőled, mivel szigorú ember vagy. Fölveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem vetettél.« Azt mondta neki: »A magad szájából ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok. Fölveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. Miért nem tetted hát oda pénzemet a pénzváltó asztalra, hogy amikor visszatérek, kamatostul kapjam azt vissza?« Aztán így szólt az ott állókhoz: »Vegyétek el tőle a minát, és adjátok oda annak, akinek tíz minája van!« Azok így szóltak: »Uram, annak már tíz minája van.« »Mondom nektek, hogy mindannak, akinek van, még adatik, attól meg, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Azokat az ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy uralkodjak felettük, vezessétek ide, és kaszaboljátok le előttem!«” Miután ezeket mondta, továbbhaladt Jeruzsálem felé.

Eusztrátiosz, Auxent, Jenő, Mardár és Oresztész vértanúk

Kappadokiai származásúak lehettek, s Örményországban szenvedtek vértanúságot Diocletianus alatt 300 körül (talán 302-ben). A tüzes ágyon való megsütésükről szóló szenvedéstörténetüknek nem biztos, hogy sok történeti értéke van, de a benne szereplő vallatások szövege miatt igen sokan olvasták azt, mert szinte teológiai értekezés lett belőle, amely a Szentháromság tiszteletét is elősegítette. Tiszteletük szorosan kötődik az Olümposz hegyének monostorához, amelyet nekik szenteltek.

Szent Lúcia szűz vértanúnő

A szicíliai szűz nem akart férjhez menni addig, míg vőlegénye keresztény nem lesz - aki viszont ezért följelentette őt, s 304-ben (a Diocletianus-féle üldözés során) lefejezték. Az 5−6. századi legendás szenvedéstörténet szerint Lúcia Siracusa városának egyik legelőkelőbb családjából származott. Elkísérte beteg édesanyját Szent Ágota sírjához, s miután az édesanya meggyógyult, Ágota jelent meg Lúciának, hazafelé pedig Lúcia megkapta az engedélyt anyjától, hogy ne kelljen férjhez mennie, s amit hozományként birtokol, azzal tetszése szerint bánhat, Erre Lúcia szétosztotta hozományát a szegények között. Vőlegénye, egy pogány ifjú bosszúból a bíróság elé hurcolta, mert elesett a házasságtól és különösen a hozománytól. A bíró parancsot adott arra, hogy nyilvánosházban gyalázzák meg. S ekkor a Szentlélek olyan nehézzé tette a testét, hogy semmi módon nem tudták elmozdítani helyéből. Ezután a legkülönfélébb kínzások követték egymást, de Lúcia imádságának hatására egyik sem tudott fájdalmat okozni. Végezetül a bíró parancsára karddal döfték át a torkát, de nem halt meg azonnal, sőt, ebben az állapotában még tanította is a népet, s csak akkor halt meg, amikor egy odasiető pap kezéből fölvette az utolsó kenetet.

A középkorban Lúcia a legkedveltebb szentek közé tartozott. Oltalmáért folyamodtak a vakok és a szembetegségekben szenvedők (mivel a neve a lux = fény szóból ered), a bűnbánó utcanők, a földművesek és a különféle kézművesek, de ugyanígy a varrónők, a párnakészítők és a nyergesek is, mivel valamennyien hegyes szerszámokkal dolgoznak.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!