4. hang

Zsid 10,35-11,7 (Apostol)

Atyámfiai! Ne veszítsétek el bizalmatokat, mert nagy lesz annak a jutalma. Béketűrésre van szükségetek, hogy Isten akaratát megtegyétek, s elnyerjétek az ígéretet.
Mert még egy kis idő,
s az, aki eljövendő, eljön és nem késik.
Az én igazam a hit által élni fog;
de ha meghátrál, kedvét nem leli benne az én lelkem.
Mi azonban nem vagyunk a meghátrálás gyermekei a romlásra, hanem a hité az élet elnyerésére.
A hit pedig ez: kitartani abban, amit remélük, bízni abban, amit nem látunk. A régiek erről tettek tanúságot.
A hit által ismerjük meg, hogy a világot Isten Igéje alkotta, s a nem látható dolgokból lett mindaz, ami látható.
Mivel hitt, azért mutatott be Ábel nemesebb áldozatot Istennek, mint Káin, így bizonyságot nyert arról, hogy igaz, mert Isten tanúságot tett az ő ajándékai mellett; s hite által még holta után is beszél.
Mivel hitt, azért ragadták el Hénokot, hogy halált ne lásson; nem találták, mert Isten elragadta őt. Mielőtt ugyanis elragadták volna, bizonyságot nyert, hogy Istennek tetsző volt. Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza az őt keresőket.
Mivel hitt, azért épített Noé isteni félelemmel bárkát családja megmentésére, miután kinyilatkoztatást kapott a még nem látható dolgokról; s hite által elítélte a világot, és az igazságosság örököse lett, amely hitből fakad.

Mk 9,10-15 (Evangélium)

Abban az időben Jézus tanítványai betartották az ő rendelkezését (hogy ne szóljanak a hegyen látottakról), de maguk között azon tanakodtak, hogy mi az: a halottaiból feltámad. Azután megkérdezték tőle: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb el kell jönnie Illésnek?” Ezt válaszolta: „Igen, előbb eljön Illés, és mindent helyreállít. De az is meg van írva az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie, és semmibe veszik. Mégis mondom nektek, hogy Illés már el is jött, de azt cselekedték vele, amit csak akartak, ahogy írva volt felőle.” Amikor visszatért a tanítványokhoz, látta, hogy nagy népsokaság tolong körülöttük, és írástudók vitatkoztak velük. Mihelyt az emberek észrevették, elámultak, majd eléje siettek, és üdvözölték.

Jn 3,1-15 (Evangélium)

Abban az időben volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezetője. Éjszaka elment Jézushoz, és így szólt hozzá: „Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, hiszen senki sem képes olyan jeleket véghezvinni, amilyeneket te cselekszel, ha nincs vele az Isten.” Jézus azt felelte neki: „Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.” Nikodémus megkérdezte tőle: „Hogyan születhet valaki, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újra megszülessék?” Erre Jézus azt mondta: „Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Lélekből, az nem mehet be az Isten országába. Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek. Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: újjá kell születnetek. A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született.” Nikodémus megkérdezte: „Hogyan valósulhat ez meg?” Jézus így válaszolt: „Te vagy Izrael tanítója, és ezeket nem tudod? Bizony, bizony, mondom neked, hogy arról beszélünk, amit tudunk, és arról tanúskodunk, amit láttunk, mégsem fogadjátok el tanúságtételünket. Ha földi dolgokról beszéltem nektek, és nem hiszitek, hogyan fogtok hinni, ha majd a mennyei dolgokról beszélek? Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia, aki a mennyben van. És amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell majd az Emberfiának is fölemeltetni, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Szent Szilveszter

284-ben született. Rómában harminc éves korában, 314-ben lett pápa. 325-ben ő ugyan nem vett részt az első egyetemes zsinaton Nikaiában, de követe, Hosius cordobai érsek elnökölt azon. A keletiekkel egyetértésben a római egyházban ő szüntette meg a szombati böjtöt. Egyes források szerint az ő hatására tért meg Nagy Konstantin császár és édesanyja, Szent Ilona. Húszévnyi főpásztori működés után 335-ben hunyt el.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!