3. hang

Júd 1,1-10 (Apostol)

Júdás, Jézus Krisztus szolgája és Jakab testvére, azoknak, akiket az Atya Isten szeret, és Jézus Krisztusnak megtartott és meghívott. Irgalom, béke és szeretet bőségesen adassék nektek.
Szeretteim, mivel őszinte törekvésem, hogy közös üdvösségetekről írjak nektek, szükségesnek tartottam ebben az írásban kérni titeket, hogy harcoljatok a hitért, amelyet egyszer s mindenkorra átadtak a szenteknek.
Mert alattomban bejöttek közénk bizonyos emberek, akik régóta ki vannak jelölve az ítéletre; istentelenek, akik a mi Istenünk kegyelmét érzékiségre fordítják, és az egyedül uralkodót, a mi Urunkat, Jézus Krisztust tagadják.
Figyelmeztetni akarlak titeket, - bár mindezt jól tudjátok -, hogy az Úr, miután kiszabadította a népet Egyiptom földjéről, később azokat, akik nem hittek, elpusztította. Az angyalokat pedig, akik nem őrizték meg méltóságukat, hanem elhagyták lakhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartja. Ugyanígy Szodoma és Gomorra is, és a szomszédos városok, amelyek paráznák voltak és más test után jártak, elszenvedték az örök tűz büntetését, és intő példaként állnak előttünk.
Ezek is ugyanígy megfertőzik a testet, a felsőbbséget megvetik, a dicsőségeseket pedig káromolják. Pedig Mihály főangyal, amikor az ördöggel vitatkozott és viaskodott Mózes teste miatt, nem mert káromló ítéletet kimondani ellene, hanem azt mondta: »Parancsoljon neked az Úr!« Ezek pedig gyalázzák mindazt, amit nem értenek. Amit viszont a természet szerint, mint az oktalan állatok, tudnak, azáltal romlásba jutnak.

Nagy Szent Leó római pápa

Szent Leó pápa 461. november 10-én halt meg, s a nyugati egyház mindmáig azon a napon emlékezik meg róla. Nem lehet egészen pontosan megmagyarázni, hogy Keleten miért éppen február 18-ra került át a szentéletű pápáról való megemlékezés. Talán azért, mert régóta ezen a napon emlékeztek meg Patarai Szent Leó és Paregorosz vértanúkról (akik Valens császár idején szenvedtek vértanúhalált), s emiatt tették ugyanerre a napra a másik Szent Leó emlékét is. Toscanaban született a IV. század végén. 430-ban a római egyház archidiakónusa, majd 440. körül választották pápává. Erőteljes egyéniség, aki szembeszállt a pogányság megmaradt lelkületével és különféle tévtanításokkal. Keleten főként a 449-ben megírt, Flavianosz pátriárkához címzett levele tett híressé. Ez a levél ugyanis döntő jelentőségű volt a khalkedoni egyetemes zsinat (451) atyái szemében, akik Krisztus emberi természetének teljességét (valóságos emberi és isteni akaratát) védelmezték a monofizita eretnek támadással szemben. S innen származik a később sokat emlegetett mondat: „Íme, az atyák hite, ez az apostolok hite... Péter szólott Leó által!” Bár a keleti atyák köreiben bizonyos visszatetszést váltott ki a „tomosz” (levél) tekintélyelvű hangvétele, tartalmát sajátjuknak érezték.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!