6. hang

Iz 9,8-10,4 (Ószövetség)

Így szól az Úr: „Értse meg ezt Efráim egész népe és Szamaria lakói, kik kevélységükben és szívük felfuvalkodottságában így szóltak: A téglák leom­lottak, de majd kockakövekkel építkezünk. Vágjuk ki a vad fügefákat és a cédrusokat, és építsünk magunknak tornyot! Fölvonultatja majd ellenük az Úr a Sión hegye ellen felkelő ellenségeit, és ellenfeleit felkelésre indítja: Kelet felől Szíriát, nyugat felől pedig a filiszteusokat, akik tele szájjal falják föl Izraelt. Mindezzel azonban még mindig nem szűnt meg a haragja, sőt keze még továbbra is magasan ki van nyújtva. A nép pedig nem tért meg ahhoz, ki lesújtott rá, és a seregek Urát nem keresték. Ezért az Úr levágta Izraelről a fejet és a farkot, a nagyot és a kicsit egy napon: a vént és a tekintélyes személyiséget, mert ez a fej; és a gonoszságot tanító prófétát: ez a farok. Akik ezt a népet dicsérgetik, tévútra viszik: és azért vezetik félre, hogy fel­emésszék. Ezért ifjaiban nem leli kedvét az Úr, és árváin meg özvegyein sem könyörül, mert mindenki törvényszegő és gonosztevő, és minden száj igaz­ságtalanságot szól. Mindezzel azonban még mindig nem szűnt meg a harag­ja, sőt keze még továbbra is magasan ki van nyújtva. Mert a gonoszság elharapódzott, mint a tűzláng, és mint ahogy a tűz megemészti a száraz füvet; és felgyújtja a sűrű tölgyerdőt, és mindent elemészt köröskörül a dombol­dalakon. Az Úr haragjától lángba borul az egész föld, és a nép olyan lesz, mint a tűznek martaléka; senki emberfia sem irgalmaz atyjafiának. Aki jobbra fordul, csak éhezik, és aki bal felé keres ennivalót, az sem lakik jól; s az ember már saját karja húsát eszi meg. Manassze Efráimot falja, Efráim pedig Manasszét; s mindketten Júdának esnek. Mindezzel azonban még mindig nem szűnt meg a haragja, sőt keze még továbbra is magasan ki van nyújtva. Jaj azoknak, kik gonosz törvényeket hoznak, mert a jegyzők gyötrelmes rendeleteket írnak: nem adják a perben a szegények igazát, és erőszakkal megvonják népem éhezőitől az igazságszolgáltatást. Kizsákmá­nyolják az özvegyeket, és kifosztják az árvákat! Vajon mitévők lesznek majd a látogatás napján, hiszen már távolról közeleg nyomorúságotok? Ugyan kihez menekültök majd segítségért, és hol hagyjátok majd pompátokat? Nem maradhat hátra más, mint hogy fogságba kerüljetek, és a megöltek közé essetek? Mindezzel még mindig nem szűnt meg a haragja, sőt keze még továbbra is magasan ki van nyújtva!

Ter 7,1-5 (Ószövetség)

Így szólt az Úr Noéhez: Menj be te és egész házad népe a bárkába, mert téged láttalak igaznak előttem ebben a nemzedékben. Minden tiszta állatból végy hetet-hetet, hímet és nőstényt, a tisztátalan állatokból pedig kettőt-ket­tőt, hímet és nőstényt, az ég madarai közül is hetet-hetet a tisztákból — hímet és nőstényt —, a tisztátalanokból pedig kettőt-kettőt, hogy mag maradjon belőlük az egész föld színén. Mert még hét nap, s azután esőt hullatok a földre negyven nap és negyven éjen át, és eltörlök az egész föld színéről minden lényt, amelyet alkottam. Meg is tette Noé mindazt, amit az Úristen parancsolt neki.

Szent Kodrátosz vértanú és társai (Dénes, Ciprián, Anekt, Pál és Kreszcensz)

Szent Kodrátosz a Peloponnészosz-félszigetről származott. Korintusban jónéhány fiatal tanítványt gyűjtött maga köré. Decius egyházüldözése idején bevádolták őket azzal, hogy keresztények. Végül aztán kegyetlen kínzások után lefejezték őket.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!