6. hang

Iz 10,12-20 (Ószövetség)

Midőn majd mindent végbevisz az Úr a Sión hegyén és Jeruzsálemben, azt mondja: „Meglátogatom a fennhéjázó elmét, Asszíria fejedelmét, és szemének magasztos dicsőségét. Azt mondotta ugyanis: Mindent saját erőm­ből viszek végbe, és bölcs értelmemmel fosztom meg a népeket határaiktól és hurcolom fogságba haderejüket. Az általuk lakott városokat bekerítem, és az egész földkerekséget madárfészekként kézbe ragadom, s elhagyott tojásokként fosztogatom. S nem akad olyan, aki elmenekülhetne előlem vagy akár csak egy szóval is szembeszállhatna velem. Vajon dicsekedhet-e a fejsze azzal szemben, aki fát vág vele? Vagy szembeszállhat-e a fűrész azzal, aki húzza? Talán bizony fölkelhet-e a vessző vagy a bot az ellen, aki azt fogja? — Nem lesz az úgy! Hanem a seregek Ura gyalázatot bocsát a te nagy tisztességedre, és dicsőségedet égő tűz fogja emészteni. Izrael Világossága majd tűzzé változik, és égő tűzlánggal szentel majd meg, amely megemészti azt, akár a füves erdőt. Azon a napon majd lángban állnak a hegyek és halmok és a dombok, és az mindent megemészt testestül-lelkestül. Aki pedig menekülni próbál, úgy jár majd, mint aki égő tűzláng elől menekülne. S akik életben maradnak, azoknak számát egy gyermek is össze tudja majd írni. Azon a napon végre Izrael maradéka és Jákob házának megmenekültjei nem arra támaszkodnak majd, aki igazságtalanul bánt velük, hanem az Úrra, Izrael Szentjére támaszkodnak majd hűségesen.

Ter 7,6-9 (Ószövetség)

Noé hatszáz esztendős volt, amikor az özönvíz elárasztotta a földet. Bement tehát Noé és vele fiai, felesége, s fiainak feleségei a bárkába az özönvíz elől. A tiszta és tisztátalan madarak közül, és mindenféle tiszta és tisztátalan állatból, sőt a földön csúszómászókból is kettő-kettő került föl Noéval a bárkába, egy hím és egy nőstény, ahogyan Isten megparancsolta Noénak.

Péld 9,12-18 (Ószövetség)

Fiam, ha bölcs vagy, a magad javára vagy bölcs, de ez felebarátodnak is javára válik. Ha viszont gonosz leszel, magad vallód kárát. A jól nevelt fiú bölcs lesz, az értelmetlen pedig szolgára szorul. Aki hazugságra támaszko­dik, az szelet legeltet s az ég madarait veszi űzőbe, mert elhagyta saját szőlejének útjait, és elveszítette a saját szántóföldje ösvényeit. Vizetlen pusztaságon halad át, és szomjúságra ítélt földön, kezeivel pedig terméket­lenséget szed össze. Az esztelen és arcátlan asszony szűkölködik a kenyér­ben, és szégyenkezést nem ismer. Üldögél házának kapuja előtt, nyilvánosan kiül a padra a tereken, és hívja az arra járókat és az úton lévőket: „Aki együgyű, térjen be hozzám!” Akinek kevés az esze, annak pedig ezt tanácsol­ja: „Érintsétek meg élvezettel az eldugott kenyeret és a lopott víz édességét!” Az esztelen pedig nem tudja, hogy a föld szülöttei elvesznek nála, és az alvilág mélyében találja őket. Ezért te menekülj, s ne időzz ezen a helyen. Sőt tekintetedet se szögezd rá, hogy el tudj haladni idegen víz mellett! Tartsd magadat távol az idegen folyótól, és ne is igyál másnak forrásából, hogy hosszú ideig élhess, és életed évei megsokasodjanak!

Szent Szofróniosz jeruzsálemi pátriárka

Damaszkuszban született a hatodik század közepén, talán szír eredetű családban. Jó képességei és nagy műveltsége miatt úgy is hívták: a „szofista” (a szónoklattan tanára). Palesztinában lett szerzetes Szent Theodosziosz Lavrájában. Maximosz szerzetessel a monotheléta eretnekség ellen kezdett harcolni, amelyet Krisztus emberi akaratának megtagadásában (illetve elhallgatásában) főként Kürosz alexandriai pátriárka támogatott.
Az újabb kutatások szerint Alamizsnás Sz. János pátriárka konstantinápolyban történt halála után Szofróniosz 634 nyarán az ereklyéivel a Szentföldre indult, amelyet 628-ban Hérakliosz császár fölszabadított a perzsáktól. Mikor visszatért Jeruzsálembe, ott 634-ben Szent Modesztosz utódaként pátriárkává választották. Ő szerkesztett egy 600 patrisztikus szövegből álló gyűjteményt a monotheléta eretnekség cáfolatára. Tőle ered a zsolozsma kánonjait képező himnuszoknak egy egészen újfajta összeállítása is.
Halála előtt nem sokkal át kellett adnia Jeruzsálemet, mivel a bizánci hadsereg már nemcsak a Szentföldön, hanem Damaszkuszban is teljesen vereséget szenvedett. A szent várost imádság közben adta át az ócska köntösben, vérontás nélkül. Valószínűleg 639. március 11-én halt meg.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!