8. hang

Iz 37,33-38,6 (Ószövetség)

Így szól az Úr az asszírok királyáról: „Nem hatol be ebbe városba, sőt még nyilat sem lő ki ellene. Pajzzsal sem támadja meg, és sánccal sem veszi körül. Azon az úton, amelyen idejött, vissza is tér, mondja az Úr, mert megoltalma­zom és megmentem ezt a várost, önmagamért és szolgámért, Dávidért”. Csakugyan kivonult az Úr angyala, és elpusztított az asszírok táborában száznyolcvanötezer embert. Reggelre kelve azokat már mind holtan találták. Ezért visszafordult az asszírok királya, hazatért, és Ninivében telepedett le. Mikor aztán egyszer Naszrok templomában istenét imádta, fiai, Adramelek és Száraszár, megölték karddal, majd elmenekültek Örményországba, és így a fia, Asszárhaddon lett helyette a király. Abban az időben Ezekiás király halálosan megbetegedett. Elment hozzá Izajás próféta, Ámosz fia, és ezt mondta neki: Ezt üzeni az Úr: „Intézkedjél házad felől, mert meghalsz, és nem maradsz életben!” Erre Ezekiás arccal a fal felé fordult, és ezekkel a szavak­kal imádkozott az Úrhoz: „Emlékezzél meg, Uram, arról, milyen hűségesen éltem előtted egészen egyenes szívvel, és hogy azt tettem, ami kedves neked.” Aztán keserves sírásra fakadt Ezekiás. Erre az Úr így szól Izajáshoz: Menj és mondd Ezekiásnak: „Ezt üzeni az Úr, atyádnak, Dávidnak Istene: Meg­hallgattam könyörgő hangodat, és figyelembe vettem könnyeidet. Ezért most megtoldom életedet tizenöt esztendővel, és megszabadítalak téged és a várost az asszírok királyának kezétől és megoltalmazom ezt a várost.

Ter 13,12-18 (Ószövetség)

Ábrám Kánaán földjén telepedett le, Lót pedig a környékbeli sík vidéken maradt és Szodomában tanyázott. A szodomai emberek viszont gonoszak és szerfölött nagy bűnösök voltak Isten színe előtt. Isten pedig így szólt Ábrám­hoz, miután Lót elvált tőle: „Emeld föl szemedet, s tekints arról a helyről, ahol most vagy, északra, meg délre, keletre és nyugatra: mert ezt az egész földet, amelyet látsz, neked és nemzetségednek fogom adni örökre. Olyanná teszem utódaidat, mint a föld homokja: utódaidat csak az tudná majd számon tartani, aki meg tudná számlálni a föld porszemeit. Kelj fel, és járd be ezt a földet széltében és hosszában, mert neked és utódodnak adom azt örökre. Ábrám tehát fölszedte a sátrát, s tovább költözve Mambre tölgyesénél telepedett le, amely Hebronban van, és ott oltárt épített az Úrnak.

Péld 14,27-15,4 (Ószövetség)

Az Úr parancsolata élet forrása, amely segít elkerülni a halálos kelepcét. A király dicsősége az, ha a népe számos: ha pedig elfogy a nép, ez a hatalmas számára is összeomlás. A türelmes embernek nagy a bölcsessége, aki pedig türelmetlen, az igen balgának bizonyul. A szelíd lelkű ember a szívének is épséget szerez, a szenvedélyes lelkület viszont olyan, mint a csontszú. Aki elnyomja a szegényt, az Teremtőjét gyalázza, aki pedig a Teremtőt tiszteli, az megszánja a rászorulót is. Az istentelen ember a saját gonoszságába bukik bele, aki azonban tisztes életmódban bízik, az igaz. A jószívű emberben bölcsesség lakozik, az esztelenek szívében viszont ilyesmi nem található. Az erény magasra emeli a nemzetet, a bűnök pedig lealjasítják a népeket. Az okos szolga kedves a királynál, és ügyességével elkerüli a megvetést. Haragos indulat még bölcseket is pusztulásba dönt, a szelíd felelet viszont megtöri a haragot. Sértő szó csak indulatot gerjeszt. A bölcsek nyelve ékessé teszi a tudományt, a balgák szája pedig dőreséget fakaszt. Az Úrnak mindenütt jelen van a tekintete, s a rosszakat és jókat egyaránt meglátja. A nyelv épsége az élet fája, s aki azt meg tudja őrizni, az élvezni fogja gyümölcsét is.

Szent Nikon vértanú és társai

Szent Nikon Nápolyban született pogány apától és keresztény anyától, s katonaként kitűnt bátorságával. Egy alkalommal közvetlen életveszélyben a keresztények Istenéhez fohászkodott, és így menekült meg. Visszatérve anyjához, megmondta neki, hogy keresztény lesz. Keletre indult, mert ott akart megkeresztelkedni. Kisázsiában Ganosz hegyén keresztelte meg a helybeli püspök és ott is lett szerzetes (Theodosziosz püspök fennhatósága alatt). Három éven belül diakónus, pap és püspök lett, majd a nagy létszámú szerzetesközösség elöljárója. Barbár támadás elől menekülnie kellett egész közösségével együtt. Újra visszatért Itáliába, Nápolyban eltemette az épp akkor elhunyt édesanyját, s végül szerzetestársaival együtt a szicíliai Taorminában telepedett le. Így sem halhatott meg azonban természetes halállal, mert a pogányok bebörtönözték, s válogatott kínzások után társaival együtt kivégezték. Életrajzi részletei elég homályosak, s többnyire inkább csak a muzulmán támadások idejére, a VIII. századra tehetők. Görög forrás vértanúságát 273-re teszi.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!