1. hang

ApCsel 5,12-20 (Apostol)

Azon időben az apostolok keze által sok jel és csoda történt a nép között. Mindnyájan egy szívvel voltak együtt Salamon csarnokában. Mások közül senki sem mert közéjük elegyedni, de a nép nagyra becsülte őket. Az Úrban hívő férfiak és nők sokasága egyre növekedett, annyira, hogy kivitték a betegeket az utcákra, hordágyakra és ágyakra rakták őket, hogy amikor Péter arra jön, legalább az árnyéka érje valamelyiküket s megszabaduljanak betegségeiktől. Sőt, Jeruzsálem szomszédos városainak néptömege is odaáradt, hozták a betegeket és a tisztátalan lelkektől megszállottakat, s ezek mind meggyógyultak.
De felállt a főpap, és mindnyájan, akik vele tartottak - vagyis a szaddúceusok pártja – elteltek irigységgel. Elfogták az apostolokat és a nyilvános börtönbe vetették őket. Az Úr angyala azonban éjjel megnyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket és azt mondta: »Menjetek, álljatok ki és hirdessétek a templomban a népnek a tanítást erről az életről.«

Jn 20,19-31 (Evangélium)

Amikor a szombat utáni első napon este lett, még aznap megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Megállt középen, és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus ekkor ismét ezt mondta nekik: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: „Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneiket, azok bocsánatot nyernek, és akiknek megtartjátok, azoknak megmarad.” A tizenkettő közül az egyik, az Ikernek is nevezett Tamás, nem volt velük, amikor eljött Jézus. A többi tanítvány elmondta neki: „Láttuk az Urat!” De ő azt mondta nekik: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és nem teszem a kezem az ő oldalába, nem hiszem.” Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, és Tamás is ott volt velük. Eljött Jézus, bár az ajtók zárva voltak. Megállt középen, és ezt mondta nekik: „Békesség nektek!” Azután Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet, és tedd az oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás fölkiáltott: „Én Uram és Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Mivel láttál engem, hittél; boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.” Jézus még sok más csodajelet is tett tanítványai előtt, amelyek nincsenek följegyezve ebben a könyvben. Ezek azonban megírattak, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen az ő nevében.

Szentéletű Pafnutiosz vértanú

Az egyiptomi Gentüriából származott. Életének nagy részét a sivatagban töltötte, s ott sok pogányt térített meg. Diocletianus uralkodása idején (284-305.) Arianosz kormányzó elfogatta, és kegyetlen kínzások után kivégeztette. Más források szerint Pafnutiosz püspök volt Egyiptomban, és több más keresztény társával együtt valamelyik palesztinai bányában halt meg kényszermunkán. Emléke egyes szinaxárionokban szeptember 25-én, másokban április 20-án található.

Szentéletű ólavrai János

Élete sokban hasonlít a tegnap ünnepelt Szentéletű Jánoséhoz. Ő is a VIII. században számos helyen folytatott aszketikus életet, míg végül a jeruzsálemi Kariton monostorba került, ahol csöndesen megpihent az Úrban.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!