1. hang

ApCsel 4,1-10 (Apostol)

Azon időben míg ők a néphez beszéltek, odajöttek a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok. Ezek bosszankodtak, hogy tanítják a népet és hirdetik Jézusban a halálból való feltámadást. Rájuk tették tehát kezüket és őrizetbe vették őket másnapig, mert már esteledett. Sokan azonban azok közül, akik az igét hallgatták, hittek, úgyhogy a férfiak száma elérte az ötezret.
Történt pedig másnap, hogy a vezetőembereik, a vének és az írástudók összegyűltek Jeruzsálemben, velük Annás főpap és Kaifás, valamint János és Alexander, s mindahányan csak voltak a főpapi nemzetségből. Miután középre állították őket, megkérdezték: »Milyen hatalommal vagy kinek a nevében tettétek ezt?« Ekkor Péter Szentlélekkel eltelve így szólt hozzájuk: »Népünk vezetői és ti vének, halljátok! Ti ma minket felelősségre vontok, mert jót tettünk egy beteg emberrel, hogy megtudjátok, mimódon lett újra egészséges. Vegyétek hát tudomásul mindnyájan, ti és Izrael egész népe, hogy a mi Urunknak, a Názáreti Jézus Krisztusnak neve által, akit ti keresztre feszítettetek, akit Isten feltámasztott halottaiból: őáltala áll ez itt előttetek egészségesen.

Jn 3,16-21 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítélet alá esett, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. Ez pedig az ítélet: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a tetteik gonoszak voltak. Mert mindaz, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy kiderüljenek a tettei. Aki ellenben az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánosságra jussanak tettei, mert Istenben vitte végbe azokat.”

Szent Január fölszentel vértanú és társai

A közép-itáliai Beneventum püspöke volt, társait pedig a szinaxárionok diakónusokként említik. Diocletianus császár keresztényüldözése idején, valószínűleg 305-ben szent Januáriuszt elfogták, és Timotheus campaniai kormányzó elé vezették. Mivel a püspök keményen kitartott keresztény hite mellett, a kormányzó tüzes kemencébe vettette, azonban a főpap sértetlenül került ki onnan. Amikor ezután a kormányzó parancsára kikötve vas vesszőkel verték, úgy, hogy már a csontjai is kilátszottak, a tömegben jelenlévő egyházi férfiak és a két világi elárulták magukat együttérzésükkel, mire őket is elfogták, s Puteoli város börtönébe vetették, majd a püspökkel együtt a cirkuszban vadállatok elé dobták. Januáriusz és társai onnan is bántatlanul kerültek ki, úgyhogy a kormányzó végül is valamennyiüket lefejeztette.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!