3. hang

ApCsel 12,1-11 (Apostol)

Azon időben Heródes király felemelte kezét, hogy lesújtson egyesekre az egyházból. Így karddal kivégeztette Jakabot, János bátyját. Mivel pedig látta, hogy ez tetszik a zsidóknak, még tovább ment és elfogatta Pétert. Éppen a kovásztalan kenyerek napjai voltak. Miután elfogatta őt, börtönbe vetette és átadta őrizetbe négy, négytagú katonai őrségnek. Az volt a szándéka, hogy Húsvét után a nép elé vezetteti. Pétert tehát a börtönben őrizték, az egyház pedig szüntelen könyörögött Istenhez érte.
Amikor Heródes éppen arra készült, hogy elővezetteti, azon az éjszakán Péter két katona között aludt kettős lánccal megbilincselve, az őrök meg az ajtó előtt őrizték a börtönt. De íme, megjelent mellette az Úr angyala és fény ragyogott fel a cellában. Az angyal meglökte Péter oldalát, fölkeltette és így szólt: »Kelj föl gyorsan!« Erre a láncok lehullottak a kezéről. Az angyal pedig azt mondta neki: »Övezd fel magad és vedd fel saruidat.« Ő megtette, az angyal pedig azt mondta neki: »Vedd magadra a ruhádat és kövess engem.« Péter az angyalt követve kiment, és nem tudta, hogy valóság-e az, ami az angyal által történik. Azt hitte látomása van.
Miután átmentek az első és a második őrségen, a vaskapuhoz jutottak, amely a városba vezetett. Ez magától megnyílt előttük. Kimentek, végigmentek egy utcán, s ekkor az angyal hirtelen eltűnt mellőle. Péter pedig magához térve azt mondta: »Most már igazán tudom, hogy az Úr elküldte angyalát és kimentett engem Heródes kezéből és mindabból, amire a zsidó nép számított.«

1Tessz 2,14-20 (Apostol)

Atyámfiai! Ti, testvéreim, hasonló sorsra jutottatok, mint Isten egyházai, amelyek Júdeában vannak Krisztus Jézusban, mert ti ugyanazt szenvedtétek el fajtestvéreitektől, amit ők is a zsidóktól, akik megölték az Úr Jézust és a prófétákat, s minket is üldöztek. Istennek nem telik kedve bennük. Ők ellenséges érzületűek minden ember iránt, s megtiltják nekünk, hogy a pogányokhoz beszéljünk, nehogy üdvözüljenek. Így mindenkor betöltik bűneik mértékét, s Isten haragja utol is érte őket mindvégig.
Testvérek, mi rövid időre elszakadtunk ugyan tőletek és egymás látásától, de nem a szívünkkel! Ezért annál jobban igyekeztünk nagy vágyódásunkban, hogy színről színre lássunk titeket. El akartunk ugyanis menni hozzátok, kiváltképpen én, Pál, egyszer is, másszor is, de a sátán megakadályozott. Mert ki a mi reménységünk, örömünk, vagy dicsőségünk koszorúja? Nemde ti, a mi Urunk Jézus Krisztus előtt, amikor eljön. Igen, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.

Jn 8,31-42a (Evangélium)

Ezt mondta az Úr a benne hívő zsidóknak: „Ha megmaradtok tanításomban, valóban tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.” Ezt válaszolták neki: „Ábrahám utódai vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek. Hogyan mondhatod hát, hogy szabadok lesztek?” Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mindenki, aki bűnt követ el, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindig a házban, a Fiú viszont örökre ott marad. Ha tehát a Fiú tesz szabaddá benneteket, akkor valóban szabadok lesztek. Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok. Mégis az életemre törtök, mert a szavam nem hatol belétek. Én azt hirdetem nektek, amit Atyámnál láttam, ti azt teszitek, amit atyátoktól láttatok.” Erre közbevágtak: „A mi atyánk Ábrahám!” Jézus így folytatta: „Ha Ábrahám fiai lennétek, Ábrahám cselekedeteit tennétek. Most pedig meg akartok ölni engem, az embert, aki az Istentől hallott igazságot hirdettem nektek. Ábrahám ezt nem tette. Ti azt teszitek, amit atyátok tett.” De tovább erősködtek: „Nem házasságtörésből születtünk, egy atyánk van, az Isten.” Jézus ezt válaszolta: „Ha Isten volna az atyátok, szeretnétek engem. Mert az Istentől jöttem, és tőle való vagyok.”

Lk 4,22-30 (Evangélium)

Abban az időben a tömeg csodálkozott a kegyelem igéin, amelyek Jézus ajkáról fakadtak. Ezt mondogatták: „Nemde József fia ő?” Akkor így szólt hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: »Orvos, gyógyítsd önmagadat!« Amiket hallottunk, hogy Kafarnaumban történtek, vidd végbe itt, a hazádban is!” Aztán ezt mondta: „Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a saját hazájában. Bizony, mondom nektek, sok özvegy volt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség lett az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidóni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Námán.” Ezeket hallva mindnyájukat harag töltötte el a zsinagógában. Felugrottak, kihurcolták őt a városon kívülre, és felvitték annak a hegynek az ormára, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák. Ő azonban áthaladt közöttük és eltávozott.

Szent Izajás próféta

A próféta királyi családból származott, Amosz fia volt. Uziás király uralkodásának 17 évében egy látomásban nyerte, el prófétai hivatását. Ezután teljesen erre a szolgálatra szentelte magát. Több király alatt mondta el jövendöléseit, 60 év leforgása alatt. Jövendöléseiben a szenvedő Megváltóról mondott el sokat. A szentatyák az ószövetség evangélistájának nevezték. A Szentírásban a 4 nagy próféta között az első helyen szerepelnek jövendölései, Az istentelen Manasszesz király kegyetlenül kivégeztette. A régi zsidó hagyomány szerint kettéfűrészeltette, Krisztus születése előtt 710-ban.

Szent Kristóf vértanú

Kristóf, Décius császár alatt szenvedett vértanúságot 250 körül Liciában. Hitéért sebeket égetéseket szenvedett, de a bátor vértanú erős maradt a kínzásokban, mert Krisztus ereje és keresztje erősítette meg. Kínzásai alatt sok csodajel történt, ezeket látva, sokan Krisztus hitének követői lettek. Végül, sok kínzás után lefejezték. A csodás események halála után is folytatódtak.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!