7. hang

1Kor 14,26-40 (Apostol)

Atyámfiai! Mi következik ebből? Amikor egybegyűltök, és kinek-kinek van zsoltára, van tanítása, van kinyilatkoztatása, van nyelvadománya, van értelmezése: minden épüléstekre történjék. Ha nyelveken szól valaki, kettő vagy legföljebb három szóljon, és pedig egymás után, egy pedig értelmezze. Ha pedig nem volna értelmező, hallgasson az egyházban: önmagának szóljon és Istennek. A próféták pedig ketten vagy hárman beszéljenek, és a többiek ítéljék meg. De ha valaki más ott ülő nyer kinyilatkoztatást, az előbbi hallgasson el. Mert egymásután mindnyájan prófétálhattok, hogy mindnyájan tanuljanak, és mindnyájan buzdítást nyerjenek. A prófétaság lelke aláveti magát a prófétáknak. Mert Isten nem a zűrzavar Istene, hanem a békességé.
Miként a szentek összes egyházában, az asszonyok hallgassanak, az összejöveteleken, mert nem szabad nekik szólniok; hanem legyenek engedelmesek, amint a törvény is mondja. Ha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon a férjüket; mert nem illik asszonynak az összejövetelen beszélni.
Vajon tőletek indult ki az Isten igéje, vagy egyedül hozzátok jutott el? Aki prófétának vagy lelki embernek tartja magát, értse meg, hogy amit nektek írok, az az Úr parancsa. Aki pedig ezt nem ismeri el, őt sem fogják elismerni. Tehát, testvéreim, törekedjetek a prófétálásra, és ne akadályozzátok meg a nyelveken való szólást sem. Azonban minden tisztességesen és rendben történjék.

Róm 8,14-21 (Apostol)

Atyámfiai! Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét csak féljetek, hanem a gyermekkéfogadás lelkét, amelyben azt kiáltjuk: »Abba, Atyánk!« Maga a Lélek tesz lelkünkkel együtt tanúságot, hogy Isten fiai vagyunk. Ha pedig fiai, akkor örökösök is: Isten örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei, mert vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.
Azt tartom ugyanis, hogy mindaz, amit most szenvedünk, nem mérhető össze a jövendő dicsőséggel, amely meg fog nyilvánulni rajtunk.
Mert a teremtett világ sóvárogva várja, hogy Isten fiai megnyilvánuljanak. Hiszen a teremtett világ hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem az által, aki alávetette a reménység ajándékozásával, mert a teremtett világ is felszabadul majd a romlottság szolgaságából Isten fiai dicsőségének szabadságára.

Mt 21,12-14.17-20 (Evangélium)

Abban az időben Jézus bement az Isten templomába, és kiűzte onnan mindazokat, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felborította, és azt mondta nekik: „Meg van írva: Az én házamat az imádság házának fogják nevezni, ti pedig rablók barlangjává tettétek.” A templomban sánták és vakok mentek hozzá, és ő meggyógyította őket.
Amikor mindenkit otthagyott, a városból eltávozva Betániába ment, és ott töltötte az éjszakát. Kora reggel a városba tartva megéhezett. Az út mentén meglátott egy fügefát. Odament, de nem talált rajta egyebet, csak levelet. Erre így szólt hozzá: „Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!” A fügefa hirtelen kiszáradt. Ennek láttán a tanítványok csodálkozva kérdezték: „Hogyan száradhatott ki ilyen hirtelen a fügefa?”

Lk 8,16-21 (Evangélium)

Így szólt az Úr: „Senki, aki lámpát gyújt, nem fedi le azt edénnyel, sem ágy alá nem teszi, hanem a tartóra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot. Mert semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, sem eltitkolva, ami ki ne tudódnék, és nyilvánosságra ne kerülne. Figyeljetek tehát, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, annak még adatik; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amiről azt véli, hogy az övé.” Odajöttek anyja és testvérei, de nem juthattak hozzá a sokaság miatt. Erre akkor hírül adták neki: „Anyád és testvéreid kinn állnak, látni akarnak téged.” Ő azonban így felelt nekik: „Az az én anyám és azok a testvéreim, akik az Isten igéjét hallgatják és tettre váltják.”

Szent Evdokimosz atya

A Szent Kereszt körülhordozásának előünnepe

Eudokim Kappadókiából származott tekintélyes, istenfélő szülőktől, akiket Theophilosz bizánci császár (829-42) is ismert. Eudokim igazi keresztény, vallásos életet élt. Igyekezett Isten parancsait megtartani, az erényes életre törekedett és szerette olvasni a szent könyveket. Böjttel és imádsággal élte életét, segített a szegényeken ahol csak tudott. Fogadalmat tett arra, hogy tisztán megőrzi magát életében. Ezt annyira komolyan vette, hogy anyján kívül nem akart női személyekkel beszélgetni. A császár értékelve erényeit, a kappadókiaiak, majd az örményországi Kharszian kormányzójává tette. Itt is teljesen becsületes életet élt, titokban szolgálta az özvegyeket, árvákat és elesetteket. Szép, erényes és tiszta élet után békében hunyt el 33 éves korában. Életében és halála után ereklyéi által tett csodái bizonyították szent életét.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!