8. hang

1Kor 15,29-38 (Apostol)

Atyámfiai! Mit csinálnak azok, akik megkeresztelkednek a halottakért? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért is keresztelkednek meg érettük? Miért tesszük ki mi is magunkat veszélynek minden órában? Nap mint nap meghalok, oly igaz ez, testvérek, mint a veletek való dicsekvésem Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. Ha csak emberi módon küzdöttem a vadállatokkal Efezusban, mit használ nekem? Ha a halottak nem támadnak fel, »együnk és igyunk, mert holnap meghalunk«. Ne engedjétek magatokat félrevezetni: »A gonosz társaság megrontja a jó erkölcsöt.« Józanodjatok ki igazán, és ne vétkezzetek! Némelyek ugyanis nem ismerik Istent; azért mondom ezt, hogy szégyelljétek magatokat!
De azt mondhatná valaki: »Hogyan támadnak föl a halottak? Milyen testtel jönnek majd elő?« Balga! Amit vetsz, nem kel életre, hacsak előbb meg nem halt. És amikor vetsz, nem a leendő testet veted el, hanem a puszta magot, például búzáét vagy egyébét. Isten pedig testet ad annak, amint akarja, és minden egyes magnak tulajdon testet.

Mt 21,23-27 (Evangélium)

Abban az időben, amikor Jézus bement a templomba, és ott tanított, odamentek hozzá a főpapok és a nép vénei, és megkérdezték: „Milyen hatalommal teszed ezeket? És ki adta neked ezt a hatalmat?” Jézus feleletül ezt mondta nekik: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha megfeleltek rá, én is megmondom, milyen hatalommal teszem ezeket. Honnan volt János keresztsége? A mennyből vagy az emberektől?” Azok így tanakodtak egymás között: „Ha azt mondjuk: »a mennyből«, azt fogja mondani: »Akkor miért nem hittetek neki?« Ha pedig azt mondjuk: »az emberektől«, félnünk kell a néptömegtől, hisz Jánost mindenki prófétának tartja.” Ezért ezt a választ adták Jézusnak: „Nem tudjuk.” Erre ő is válaszolt nekik: „Akkor én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.”

Az efezusi hét szent vértanú

Mind a 7 ifjú katona volt. Makszimilián, Jamblich, Martinián, János, Dénes, Ekszakusztodián, és Antonin efezusi nemes családokból származtak. Testileg nem voltak rokonok, de mint keresztények a lelki rokonság kötelékeiben voltak hitben és Krisztus iránti szeretetben. Együtt imádkoztak, küzdöttek szenvedélyeik ellen és őrizték tisztaságukat. Décius császár üldözése alatt, amikor a császár Kartagénából Efezusba jött, mindenkit kötelezett arra, hogy az isteneknek áldozatot mutassanak be. Az emberek mentek is a parancsot teljesíteni, de a 7 katona helyette a keresztény templomban imádkozott. Mindezeket tudomására hozták a császárnak, aki bilincsbe verette őket. Néhány nap múlva, méltatlannak ítélve őket a katonai szolgálatra, de mégis sajnálva a fiatal embereket halálra adni, elengedte őket és más városba ment. A 7 ifjú katona pedig követve Jézus mondását, elrejtőzött egy barlangba és készült a vértanúi halálra. A visszatérő császár kerestette őket, szüleiktől tudta meg rejtekhelyüket. Azt a parancsot adta, hogy falazzák be a barlang nyílását. Az ifjak, előbb egymással beszélgetve, Istentől rájuk bocsátott mély álomba merültek és így fejezték be földi életüket. Két titkos keresztény: Tivadar és Rufinus két óntáblára mindent felírt ami a vértanúkkal volt kapcsolatos, behelyezte a kövek közé.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!