1. hang

2Kor 2,14-3,3 (Apostol)

Atyámfiai! Hála legyen Istennek, aki mindig diadalra segít minket Krisztusban, és az ő ismeretének illatát minden helyen elterjeszti általunk. Mert Krisztus jó illata vagyunk az Istenért azok közt, akik üdvözülnek, és azok közt is, akik elvesznek: ezeknek a halál illata halálra, azoknak pedig az élet illata életre. De ki alkalmas erre? Mert mi nem vagyunk olyanok, mint igen sokan, akik meghamisítják Isten igéjét, hanem őszintén, mintegy az Istenből beszélünk, az Isten előtt Krisztusban.
Kezdjük-e újra ajánlani magunkat? Talán csak nincs szükségünk, mint némelyeknek, hozzátok szóló vagy tőletek való ajánló levelekre? A mi levelünk ti vagytok, a szívünkbe írva, ismeri és olvassa minden ember; mert nyilvánvaló rólatok, hogy Krisztus levele vagytok, mely a mi szolgálatunk által készült nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével írva, nem kőtáblákra, hanem a szív hústábláira.

Mt 23,23-28 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok mentából, kaporból és köményből, közben elhanyagoltátok, ami fontosabb a törvényben: az igazságos ítéletet, az irgalmat és a hűséget. Ezeket meg kell tenni, és azokat nem szabad elhagyni. Ti, vak vezetők! A szúnyogot kiszűritek, a tevét meg lenyelitek. Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tisztára mossátok a pohár és a tál külsejét, belül azonban tele vannak rablással és mértéktelenséggel. Te, vak farizeus! Előbb tisztítsd meg a pohár és a tál belsejét, hogy a külsejük is tiszta legyen! Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert fehérre meszelt sírokhoz hasonlíttok, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. Így ti is kívülről igazaknak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel.”

Szent Euplosz vértanú

Euplusz a szicíliai Katána városában volt az egyház diakónusa, magával hordta az evangéliumot, és félelem nélkül hirdette az evangéliumot a pogányok között. A hit erejével még a bálványtemplomokat is le tudta rombolni. A kereszténység ellenségei elfogták őt az egyik házban, ahol éppen az evangéliumot olvasta másoknak. Abban mindig a reményben vitték Calvisianus helytartó elé, hogy a kínzások megingatják a diakónus állhatatosságát. Börtönbe vitték, ott éheztették és szomjúsággal gyötörték. Hét napig a börtönben imádkozott, ahol Isten forrást fakasztott neki, hogy szomját olthassa. Másodjára is az ítélőszék elé állították, ahol ismét kereszténynek vallotta magát, őt pedig végül halálra ítélték. Fára függesztették, vaskampókkal szaggatták testét, de ő mindezek között Istenhez fordulva imádkozott és tűrt. A lefejezés előtt időt kért az imádságra. A vesztőhelyen elővette az evangéliumot és Jézus csodáiról olvasott belőle. Lefejezés által nyerte el a vértanúságot 304-ben, augusztus 11-én.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!