2. hang

2Kor 5,10-15 (Apostol)

Atyámfiai! Mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki elvegye díját, aszerint, hogy jót vagy gonoszat cselekedett testében.
Mivel tehát ismerjük az Úr félelmét, embereket igyekszünk meggyőzni, de Isten előtt nyíltan állunk. Remélem pedig, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyíltan állunk. Nem ajánljuk magunkat nektek újra, hanem alkalmat adunk nektek, hogy velünk dicsekedjetek azokkal szemben, akik a külső szerint dicsekszenek és nem a szív szerint. Mert ha magunkon kívül vagyunk, az Istenért történik; ha eszünknél vagyunk, az értetek van.
Mert Krisztus szeretete sürget minket, mivel úgy vélekedünk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor valamennyien meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, már ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.

Mk 1,9-15 (Evangélium)

Azokban a napokban eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkereszteltetett Jánostól a Jordánban. Amikor feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a Lélek galamb alakjában leszáll rá. Szózat is hallatszott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.” A Lélek nyomban arra ösztönözte, hogy menjen ki a pusztába. Negyven napig kinn maradt a pusztában, közben megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, de angyalok szolgáltak neki. János elfogatása után Jézus Galileába ment, és ott hirdette az Isten országának evangéliumát, és mondta: „Beteljesedett az idő, és már elközelgett az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!”

Szent Miron vértanú

Miron vértanú Achájából származott nemes és gazdag családból. Nagyon szelíd és szeretetteljes ember volt, Istennek tetsző életet élt. Decius császár idejében lett a város papja. Amikor egy karácsony alkalmából Antipater helytartó eljött a templomba, hogy elfogja a keresztényeket, az istentiszteletet végző Miron félelem nélkül elmarasztalta a helytartót kegyetlensége és bálványimádása miatt. Ezért elfogták őt és kínzások alá vetették. Fára függesztették, vasakkal szurkálták, tűzzel égették, és végül tüzes kemencébe dobták. A szent ezek alatt sértetlen maradt, a tűz a hóhérokat égette meg. A helytartó végül vadállatok elé dobatta. Amikor a vadállatok sem bántották a szentet, a dühös helytartó öngyilkosságot követett el. A vértanút ezután Kyzikébe vitték, s ott lefejezték 251-ben.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!