2. hang

2Kor 7,10-16 (Apostol)

Atyámfiai! Az Isten szerint való szomorúság állhatatos megtérést szerez az üdvösségre; a világ szomorúsága azonban halált szerez. Mert íme maga ez a ti Isten szerint való megszomorodástok milyen nagy buzgóságot ébresztett bennetek, sőt mentegetőzést, méltatlankodást, félelmet, vágyódást, buzgólkodást és a vétkes megbüntetését! Mindenben megmutattátok, hogy ti ártatlanok vagytok a dologban. Tehát, ha írtam is nektek, nem a sértő miatt tettem, sem a megsértett miatt, hanem hogy kinyilvánuljon Isten előtt a buzgóságtok, amelyet irányunkban tanúsítotok. Ezért vigasztalódtunk meg.
De vigasztalódásunkban még jobban megörültünk Títusz öröme miatt, hogy lelkét mindnyájan felüdítettétek; és ha valamivel dicsekedtem neki veletek kapcsolatban, nem vallottam szégyent, hanem ahogyan nektek mindent az igazság szerint mondtunk, úgy a mi Títusz előtt való dicsekvésünk is igaznak bizonyult. És ő még jobb szívvel van irántatok, amikor megemlékezik mindnyájatok engedelmességéről, ahogyan félelemmel és rettegéssel fogadtátok őt. Örülök, hogy mindenben bizalommal lehetek hozzátok.

Kol 4,5-11.14-18 (Apostol)

Atyámfiai! Bölcsen viselkedjetek a kívülállók felé, használjátok fel a kedvező alkalmat. Jól értékesítsétek az időt. Beszédetek legyen mindig kedves, sóval ízesített, hogy tudjátok, miképpen kell kinek-kinek megfelelnetek.
Sorsomról mindent elmond nektek Tichikusz, a szeretett testvér, a hűséges szolga és szolgatársam az Úrban. Éppen azért küldtem őt hozzátok, hogy megismerjétek helyzetünket, és megvigasztalja szíveteket. Vele megy Onezimusz, a kedves és hű testvér is, aki közületek való. Mindenről értesítenek majd titeket, ami itt történik.
Köszönt titeket Arisztarchusz fogolytársam, és Márk, Barnabás unokaöccse, akiről utasításokat kaptatok - ha hozzátok megy, fogadjátok be -, valamint Jézus is, akit Jusztusznak hívnak. A zsidók közül csak ők munkatársaim az Isten országának hirdetésében; ők vigasztalásomra is voltak.
Köszönt titeket Lukács, a szeretett orvos, és Démász. Köszöntsétek a Laodíceában levő testvéreket, Nimfát és a közösséget, mely a házában van. Ha ezt a levelet nálatok már felolvasták, gondoskodjatok róla, hogy a laodiceaiak egyházában is felolvassák, viszont a laodiceaiakét ti olvassátok el. Mondjátok meg Archippusznak: »Légy rajta, hogy teljesítsd a szolgálatot, melyet kaptál az Úrban.«
A köszöntést magam, Pál, saját kezemmel írom. Emlékezzetek meg bilincseimről. Kegyelem veletek.

Mk 2,18-22 (Evangélium)

Abban az időben János és a farizeusok tanítványai böjtöltek. Ezért odamentek Jézushoz, és megkérdezték: „Miért van az, hogy János tanítványai és a farizeusokéi böjtölnek, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?” Jézus így válaszolt: „Böjtölhet-e a násznép, míg vele a vőlegény? Amíg velük a vőlegény, nem böjtölhetnek. De eljön az idő, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek. Senki sem varr régi ruhára új szövetből foltot. Vagy ha mégis, akkor az új szövet kiszakítja a régit, és még nagyobb szakadás támad. És senki sem tölt új bort régi tömlőbe, vagy ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és a bor kiömlik, a tömlő pedig tönkremegy. Az új bor új tömlőbe való.”

Mk 3,13-21 (Evangélium)

Abban az időben fölment Jézus a hegyre, és magához hívta azokat, akiket akart. Azok hozzá mentek. Tizenkettőt rendelt, hogy vele legyenek, és hogy elküldje őket hirdetni az igét. Hatalmat adott nekik a betegségek gyógyítására, és hogy kiűzhessék az ördögöket. Ezt a tizenkettőt rendelte: Simont, akinek a Péter nevet adta, Jakabot, Zebedeus fiát, és Jánost, Jakab testvérét, akiket elnevezett Boanergesznek, vagyis a mennydörgés fiainak, továbbá Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánai Simont és az iskarióti Júdást, aki később elárulta. Betértek egy házba, és ismét nagy tömeg gyűlt össze, úgyhogy még evésre sem maradt idejük. Amikor övéi ezt meghallották, mentek, hogy lefogják, mert azt mondták, hogy megháborodott.

Szent Tádé apostol

Judás apostol egyike volt a Jézustól választott 12 apostolnak. Nevét Lebbeusnak, vagy Judás-Tádénak is írják. Életéről és működéséről semmi biztosat nem tudunk. A hagyomány szerint ő ment el Abgár edesszai királyhoz meggyógyítani betegségéből. Megalapította az edesszai egyházat, aztán Örményországba távozott. Itt sokakat a keresztény hitre térített, szavait sok csodával kísérte. Vértanúságáról az a hagyomány, hogy vadállatok elé dobták, de azok nem bántották, aztán tüzes kemencébe is vetették, de a lángok sem bántották, végül karddal fejezték le 44 körül. Lefedezésekor nagy földrengés támadt, megnyílt a föld és elnyelte a szent apostol testét.

Szent Vassza vértanúnő és társai

Szent Vassza pogány pap felesége volt, és Edesszában élt. Három gyermekük született: Theogneosz Agápiosz és Pisztosz, akiket keresztény jámborságban nevelt. Férje jelentette fel, és azért meg kellett jelennie az ítélőszék előtt. Vassza ott is bátran kereszténynek vallotta magát. Ezért fiaival együtt a börtönbe zárták. Ezután a börtönből kivezetve őt és fiait, anyai szeme előtt kínozták meg gyemekeit. Először Theognoszt függesztették fára és égették meg, aztán Agápioszt verték meg. Fejéről lenyúzták a bőrt, majd a harmadik fiú megkínzásába fogtak. Vassza látta őket szenvedni és bátorította őkét a kitartásra. Végül mindhármukat lefejezték. Utánuk ő következett. Isten ereje sértetlenül őrizte meg a tűztől, víztől és a vadállatoktól. Amikor a tengerbe dobták, három fénylő ember kihúzta, csónakba ültette és a Márvány tenger Alon szigetére ment. Itt a helytartó arra kényszerítette, hogy áldozzon az isteneknek. Ő ezt megtagadta, azért karddal levágták fejét a IV. század elején.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!