3. hang

2Kor 9,12-10,7 (Apostol)

Atyámfiai! A szolgálatnak az ellátása nemcsak azt pótolja, ami a szenteknek hiányzik, hanem sokakat hálaadásra is késztet Isten iránt. Ennek a szolgálatnak a próbája folytán ugyanis dicsőítik Istent azért az engedelmességért, mellyel Krisztus evangéliumát valljátok, és azért az őszinte közösségvállalásért, melyet irántuk és mindenki iránt tanúsítotok. Imádkoznak is értetek és vágyódnak utánatok, mivel Isten kegyelme bőségesen áradt ki rátok. Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékáért.
Krisztus szelídségére és kegyességére kérlek titeket, én Pál, aki szemtől szemben ugyan alázatos vagyok köztetek, távollétemben azonban bátor vagyok veletek szemben: kérlek titeket, hogy amikor majd jelen leszek, ne kelljen bátornak lennem, azzal a határozottsággal, mellyel, úgy vélem, bátor lehetek egyesekkel szemben, akik úgy vélekednek rólunk, mintha mi a test szerint járnánk. Mert noha a testben járunk, nem a test szerint harcolunk. Mert a mi harci fegyvereink nem test szerint valók, hanem Isten által erősek az erődítmények lerontására. Harcunkkal lerontjuk a terveket és minden magasságot, amely Isten ismerete ellen fölemelkedik, és fogságba ejtünk minden értelmet, Krisztus iránt való engedelmességre, és készek vagyunk megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyt teljes lesz a ti engedelmességetek.

Mk 3,20-27 (Evangélium)

Abban az időben bement Jézus egy házba, és ismét nagy tömeg gyűlt össze, úgyhogy még evésre sem maradt idejük. Amikor övéi ezt meghallották, mentek, hogy lefogják, mert azt mondták, hogy megháborodott. A Jeruzsálemből jött írástudók azt mondták róla: „Belzebul szállta meg”, és hogy „A gonosz lelkek fejedelmének segítségével űzi ki a gonosz lelkeket.” Ám ő összehívta őket, és példabeszédeket mondott nekik: „Hogyan űzhetné ki sátán a sátánt? Ha valamely ország meghasonlik magával, az az ország nem maradhat fenn. Ha egy ház meghasonlik magával, az a ház nem maradhat fenn tovább. Ha a sátán saját maga ellen támad, és így meghasonlik magával, nem maradhat meg, hanem elpusztul. Senki sem törhet be az erősnek házába, és nem rabolhatja el a holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi az erős embert. Csak akkor rabolhatja ki a házát.”

Szent Adorján és Natália vértanúk

Adorján és Natália egy éve voltak házasok a vértanúság előtt. Adorján először Nikomédiában volt városparancsnok Maximianus (305-311) alatt. Látva, hogy a keresztények a kínzások alatt milyen bátorságot tanúsítanak, megkérdezte őket: „Milyen jutalmat vártok Istenetektől ezekért a szenvedésekért,” Ezt válaszolták: „Olyan jutalmat, amit nem vagyunk képesek leírni, és az elméd sem képes felfogni”. Ekkor Adorján kérte, hogy az összeírt a halálraítélt keresztények nevei közé a jegyzők az ő nevét is írják be. A jegyzők jelentették ezt a császárnak, aki magához hívatta Adorjánt. Mivel állhatatosán kitartott keresztény volta mellett, bilincsekbe veretve a börtönbe záratta. Egyik szolgája jelentette feleségének Natáliának, hogy férje a börtönbe került. Natália, aki titkos keresztény volt, felkereste férjét a börtönben, beszélgetett vele, bátorította, végül megcsókolta minden keresztény rab bilincsét és hazatért. Ezután a császár parancsára Adorjánnak és rabtársainak is összetörték lábszárait, majd ezután mindnyájukat megölték. Ez a IV. században történt. Natália, aki hűségesen szolgálta férjét és vértanútársait, özvegységében Bizáncba távozott, s hamarosan békében hunyt el férje sírjánál.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!