3. hang

Gal 1,11-19 (Apostol)

Atyámfiai! Tudtotokra adom, hogy az evangélium, melyet én hirdettem, nem ember szerint való; mert én nem embertől kaptam vagy tanultam azt, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából. Mert hallottátok, miként viselkedtem egykor a zsidóságban, hogy mód felett üldöztem Isten egyházát és pusztítottam azt, és felülmúltam a zsidóságban számos kortársamat nemzetemből, nagyobb buzgósággal követve őseim hagyományait. Mikor azonban úgy tetszett Istennek, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott és kegyelme által meghívott, hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, hogy hirdessem őt a pogányok között, egyáltalán nem tanácskoztam testtel és vérrel, Jeruzsálembe sem mentem föl apostol-elődeimhez, hanem elmentem Arábiába és ismét visszatértem Damaszkuszba.
Azután három év múlva felmentem Jeruzsálembe, hogy meglátogassam Kéfást, és nála maradtam tizenöt napig; mást azonban az apostolok közül nem láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét.

Kol 4,5-11.14-18 (Apostol)

Atyámfiai! Bölcsen viselkedjetek a kívülállók felé, használjátok fel a kedvező alkalmat. Jól értékesítsétek az időt. Beszédetek legyen mindig kedves, sóval ízesített, hogy tudjátok, miképpen kell kinek-kinek megfelelnetek.
Sorsomról mindent elmond nektek Tichikusz, a szeretett testvér, a hűséges szolga és szolgatársam az Úrban. Éppen azért küldtem őt hozzátok, hogy megismerjétek helyzetünket, és megvigasztalja szíveteket. Vele megy Onezimusz, a kedves és hű testvér is, aki közületek való. Mindenről értesítenek majd titeket, ami itt történik.
Köszönt titeket Arisztarchusz fogolytársam, és Márk, Barnabás unokaöccse, akiről utasításokat kaptatok - ha hozzátok megy, fogadjátok be -, valamint Jézus is, akit Jusztusznak hívnak. A zsidók közül csak ők munkatársaim az Isten országának hirdetésében; ők vigasztalásomra is voltak.
Köszönt titeket Lukács, a szeretett orvos, és Démász. Köszöntsétek a Laodíceában levő testvéreket, Nimfát és a közösséget, mely a házában van. Ha ezt a levelet nálatok már felolvasták, gondoskodjatok róla, hogy a laodiceaiak egyházában is felolvassák, viszont a laodiceaiakét ti olvassátok el. Mondjátok meg Archippusznak: »Légy rajta, hogy teljesítsd a szolgálatot, melyet kaptál az Úrban.«
A köszöntést magam, Pál, saját kezemmel írom. Emlékezzetek meg bilincseimről. Kegyelem veletek.

Lk 10,16-21 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg, aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.” Amikor a hetven visszatért, örömmel mondták: „Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre.” Így válaszolt nekik: „Láttam a sátánt: mint villám bukott le az égből. Íme, hatalmat adok nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, és az ellenség minden ereje fölött, és semmi sem fog ártani nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyekben!” Abban az órában Jézus felujjongott a Lélekben, és így szólt: „Hálát adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, mert így tetszett neked.”

Lk 7,11-16 (Evangélium)

Abban az időben Jézus egy Naim nevű városba ment, és vele ment sok tanítványa és nagy néptömeg. Amikor a város kapujához közeledett, íme, egy halottat hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a város sok lakosa kísérte őt. Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve, és ezt mondta neki: „Ne sírj!” Aztán odament, és megérintette a koporsót. Ekkor, akik vitték, megálltak. Ő így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!” Erre a halott felült, és elkezdett beszélni. Ekkor átadta őt anyjának. Mindnyájukat elfogta a félelem, és így dicsőítették Istent: „Nagy próféta támadt közöttünk!” és „Meglátogatta népét az Isten.”

Szent Lukács evangélista

Lukács apostol a szíriai Antiochiában született. Szülei nem voltak zsidók. Fiatal korában a tanulmányoknak szentelte magát. Több nyelven beszélt, Szent Pál apostol kedves orvosnak nevezi. (Kol. 4,14.) Van olyan hagyomány, hogy személyesen hallotta a tanító Jézust. Valószínűbb, hogy később csatlakozott a keresztények közösségéhez, akkor, amikor István szenvedése után ciprusi és cirenei férfiak érkeztek Antióchiába, akik a görögöknek kezdtek beszélni Jézus Krisztus evangéliumáról. Szent Pál útitársa volt hosszabb ideig. Akkor is vele volt, amikor Pált fogolyként Rómába vitték. Szent Pál halála után a hagyomány szerint Achájában működött püspökként, majd valószínűleg Patara városában ő is vértanú lett. Nevéhez fűződik egy evangélium és az Apostolok cselekedetei könyvének megírása.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!