4. hang
Atyámfiai! Köszönt titeket Arisztarchusz fogolytársam, és Márk, Barnabás unokaöccse, akiről utasításokat kaptatok - ha hozzátok megy, fogadjátok be -, valamint Jézus is, akit Jusztusznak hívnak. A zsidók közül csak ők munkatársaim az Isten országának hirdetésében; ők vigasztalásomra is voltak. Köszönt titeket a közületek való Epafrász, Krisztus Jézus szolgája, aki mindig küzd értetek az imádságban, hogy tökéletesen és szilárd meggyőződéssel álljatok helyt mindabban, ami az Isten akarata. Tanúskodom róla, hogy sokat fáradozik értetek és azokért, akik Laodiceában és Hierápoliszban vannak. Köszönt titeket Lukács, a szeretett orvos, és Démász. Köszöntsétek a Laodíceában levő testvéreket, Nimfát és a közösséget, mely a házában van. Ha ezt a levelet nálatok már felolvasták, gondoskodjatok róla, hogy a laodiceaiak egyházában is felolvassák, viszont a laodiceaiakét ti olvassátok el. Mondjátok meg Archippusznak: »Légy rajta, hogy teljesítsd a szolgálatot, melyet kaptál az Úrban.«
A köszöntést magam, Pál, saját kezemmel írom. Emlékezzetek meg bilincseimről. Kegyelem veletek.
Abban az időben az Úr kiválasztott más hetven tanítványt is, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni készült. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Íme, én úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit ne köszöntsetek! Ha betértek egy házba, először ezt mondjátok: »Békesség e háznak!« Ha békesség fia van ott, rászáll békességetek, ha pedig nem, visszaszáll rátok. Maradjatok abban a házban, egyétek és igyátok, amijük van, mert méltó a munkás a maga bérére! Ne járjatok házról házra! Ha valamelyik városba betértek, és befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek! Gyógyítsátok meg az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: »Elközelgett hozzátok az Isten országa!« De ha betértek valamelyik városba, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára, és mondjátok: »Még a port is lerázzuk, ami városotokban ránk tapadt, de azért tudjátok meg: elközelgett hozzátok az Isten országa.« Mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, mint annak a városnak. Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna a bennetek végbement csodák, már régóta zsákban és hamuban ülve tartottak volna bűnbánatot. De Tírusznak és Szidónnak tűrhetőbb lesz a sorsa az ítéletkor, mint nektek. És te, Kafarnaum! Vajon az égig fogsz emelkedni? A pokolig fogsz levettetni!”
Szent Zénóbiosz és Zénóbia vértanú-testvérek
Édestestvérek voltak és Kilikiából származtak. Szüleik halála után tőlük öröklött vagyonukat szétosztották a szegények között. Zénóbiosz Istentől megkapta a gyógyítás ajándékát. Keze rátétele által minden betegséget meggyógyított. Erényes élete miatt Zénóbioszt szülővárosának püspökévé szentelték. Diocletianus császár keresztényüldözésekor Zénóbioszt is megkínozták, és keresztre feszítették. Erről Zénóbia hírt hallván, bátran odament testvéréhez. A kínzók előtt ő is kereszténynek vallotta magát. Mindkettőjüket megkínozták és lefejezték. A testüket a városon kívül temetetlenül hagyták. Éjszaka titokban Hermogenész pap eljött, és közös sírba temette őket. Vértanúi haláluk 285-ben történt.
Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!ÖN ITT VAN JELENLEG: LELKISÉG / LITURGIKUS NAPTÁR
VISSZA A TETEJÉRE