5. hang

Gal 6,11-18 (Apostol)

Atyámfiai! Lássátok csak, milyen nagy betűkkel írok nektek saját kezemmel. Akik test szerint akarnak tetszeni, azok kényszerítenek titeket a körülmetélésre, csak azért, hogy Krisztus keresztjéért ne szenvedjenek üldözést. Mert maguk a körülmetéltek sem tartják meg a törvényt, hanem azért akarják, hogy körülmetélkedjetek, hogy testetekkel dicsekedjenek. Tőlem azonban távol legyen másban dicsekedni, mint a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjében, aki által a világ meg van feszítve számomra és én a világnak. Mert sem a körülmetélés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, csak az új teremtmény. És mindazokra, akik ezt a szabályt követik, békesség és irgalom, és Istennek Izraeljére!
Ezután senki se okozzon nekem kellemetlenséget, mert én Jézus jegyeit viselem testemen.

1Kor 12,27-13,8a (Apostol)

Atyámfiai! Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként tagjai.
Némelyeket Isten az egyházban először apostolokká tett, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká, azután némelyeknek csodatevő erőt adott, továbbá a gyógyítás, segélynyújtás, kormányzás és a nyelveken való beszéd adományát. Vajon mindnyájan apostolok? Vajon mindnyájan próféták? Vajon mindnyájan tanítók? Vajon mindnyájan csodatevők? Vajon mindnyájuknak megvan a gyógyítás adománya? Vajon mindnyájan beszélnek nyelveken? Vajon mindnyájan értelmeznek? Törekedjetek azonban a nagyobb adományokra. Én pedig egy mindennél kiválóbb utat mutatok nektek.
Szóljak bár az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretetem nincsen, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom.
Legyen bár prófétáló tehetségem, és ismerjem az összes titkokat és minden tudományt, és legyen bár oly teljes hitem, hogy a hegyeket áthelyezzem: ha szeretetem nincsen, semmi sem vagyok.
És osszam el bár egész vagyonomat alamizsnaként, és adjam át testemet, hogy dicsekedhessem: ha szeretetem nincsen, semmit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol a rosszra, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal; mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet soha meg nem szűnik. A prófétálások véget érnek, a nyelvek megszűnnek, a tudomány elenyészik.

Lk 16,19-31 (Evangélium)

Így szólt az Úr: „Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap fényes lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a kapuja előtt tele fekéllyel. Szeretett volna jóllakni abból a morzsából, ami a gazdag asztaláról lehullott. De csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit. Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amikor a pokolban a kínok közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a kebelén Lázárt. Ekkor ő felkiáltott: »Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse a nyelvemet, mert gyötrődöm ebben a tűzlángban!« Ábrahám ekkor ezt mondta: »Fiam, emlékezzél csak vissza, hogy életed során dúskáltál a jóban, Lázárnak pedig kijutott a rosszból! Most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnét ne jöhessen át hozzánk senki.« Erre az így szólt: »Akkor arra kérlek, atyám, küldd el őt apám házába, mert van még öt testvérem. Tegyen előttük tanúságot, nehogy ők is ide jussanak, a gyötrelmek helyére.« Ábrahám ezt mondta: »Van Mózesük és vannak prófétáik, hallgassanak azokra!« Ő azonban ezt mondta: »Nem úgy, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, bűnbánatot tartanak.« Erre ő azt mondta: »Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem fognak hinni.«”

Mt 10,1.5-8 (Evangélium)

Abban az időben Jézus magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden gyengeséget. Őket küldte Jézus, megparancsolva nekik: „Pogányokhoz vivő útra ne térjetek, és szamaritánusok városába ne lépjetek be! Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz! Menjetek, és hirdessétek: »Közel van a mennyek országa!« Gyógyítsatok betegeket, tisztítsatok meg leprásokat, támasszatok fel halottakat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!”

Ázsiai Szent Kozma és Damján

Ázsiából származó édestestvérek voltak. Görög atyjuk pogány volt, anyjuk Teodotia keresztény vallású volt. Férje halála után továbbra is istenfélő példaképe volt a keresztény özvegyeknek. Gyermekeit is a keresztény hitben és jámborságban nevelte, így a két gyermek igyekezett teljesíteni Isten törvényét. Növekedve mint két fényes világító ragyogtak a jótettek által. Hogy minél több hasznot hajtsanak az embereknek, kitanulták az akkori orvosi mesterséget: megismerték a füvek, növények gyógyító erejét, és nevezetes orvosokká váltak. Eredményesen gyógyították a betegeket, de nem fogadtak el tőlük semmi viszonzást. Hivatásukat nem a meggazdagodás vezérelte, mindent Istenért tettek. Nemcsak az embereken segítettek gyógyító tudományukkal, hanem az állatokon is.

Ebben a gyógyító hivatásban töltve el életüket, mindketten békésen haltak meg. Egymás mellé temették a két szent testvért a mezopotámiai Feremánban.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!