1. hang
Pál, Isten akaratából, a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint Jézus Krisztus apostola: Timóteusnak, szeretett fiának. - Kegyelem, irgalom és béke az Atyaistentől és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól!
Ne szégyenkezz hát az Úrról való tanúságtétel miatt, sem énmiattam, aki érte bilincseket hordok, hanem szenvedj velem az evangéliumért Isten erejének segítségével. Ő megmentett és szent hívással meghívott minket, nem a tetteink alapján, hanem az ő saját elhatározása s kegyelme által, amelyet örök idők előtt adott nekünk Krisztus Jézusban. Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki a halált legyőzte, az életet pedig és halhatatlanságot felragyogtatta az evangélium által. Ennek lettem hírnöke, apostola és tanítója.
Ezt is emiatt szenvedem, de nem szégyenkezem, mert tudom, kinek hittem, s biztos vagyok abban, hogy ő meg tudja őrizni rábízott kincsemet addig a napig. Tartsd hát magadat a tőlem hallott egészséges igékhez, legyenek azok a példaképed hittel és szeretettel Krisztus Jézusban. Őrizd meg a rád bízott drága kincset a Szentlélek által, aki bennünk lakik.
Hiszen tudod, hogy az ázsiaiak valamennyien cserben hagytak engem, köztük Figelosz és Hermogenész is. Könyörüljön az Úr Oneziforosz házán: sokszor felüdített engem, s bilincseim miatt nem szégyenkezett, hanem amikor Rómába jött, szorgalmasan keresett, s megtalált. Adja meg neki az Úr, hogy irgalmat leljen az Úr előtt azon a napon. Hogy milyen szolgálatokat tett nekem Efezusban, azt te tudod legjobban.
Atyámfiai! Mielőtt elérkezett a hit, a törvény őrizete alatt voltunk, egybezárva a hit számára, amely majd kinyilatkoztatást nyer. Ennélfogva a törvény nekünk nevelőnk volt Krisztusra, hogy a hit által igazuljunk meg. De miután elérkezett a hit, már nem vagyunk a nevelő alatt.
Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a hit által Krisztus Jézusban. Mert mindannyian, akik Krisztusra megkeresztelkedtetek, Krisztust öltöttétek magatokra: nincs többé zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban. Ha pedig ti Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, az ígéret szerint való örökösök.
Mondom pedig: Míg az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, bár mindennek ura, hanem gyámok és gondviselők alatt van az apjától előre meghatározott időig. Így mi is, míg kiskorúak voltunk, a világ elemeinek szolgasága alatt voltunk. De amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és a törvény alattvalója lett, hogy azokat, akik a törvény alatt voltak, megváltsa, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük.
Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Egy nemes ember messze földre indult, hogy királyi hatalmat szerezzen magának, aztán visszatérjen. Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz minát, és így szólt hozzájuk: »Kamatoztassátok, amíg vissza nem térek!« Polgártársai gyűlölték őt, és követséget küldtek utána ezekkel a szavakkal: »Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék rajtunk.« Ő azonban, amikor megszerezte a királyi hatalmat és visszatért, maga elé hívatta a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele. Jött az első, és így szólt: »Uram, minád még tíz minát hozott.« Erre azt mondta neki: »Jól van, derék szolga! Mivel a kevésben hű voltál, legyen hatalmad tíz város felett!« Jött a második is, és így szólt: »Uram, minád öt minát jövedelmezett.« Ennek is azt mondta: »Te is uralkodj öt város felett!« Jött a harmadik, és így szólt: »Uram, itt van a minád, amit eltettem kendőben, mert féltem tőled, mivel szigorú ember vagy. Fölveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem vetettél.« Azt mondta neki: »A magad szájából ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok. Fölveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. Miért nem tetted hát oda pénzemet a pénzváltó asztalra, hogy amikor visszatérek, kamatostul kapjam azt vissza?« Aztán így szólt az ott állókhoz: »Vegyétek el tőle a minát, és adjátok oda annak, akinek tíz minája van!« Azok így szóltak: »Uram, annak már tíz minája van.« »Mondom nektek, hogy mindannak, akinek van, még adatik, attól meg, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Azokat az ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy uralkodjak felettük, vezessétek ide, és kaszaboljátok le előttem!«” Miután ezeket mondta, továbbhaladt Jeruzsálem felé.
Abban az időben Jézust nagy sokaság követte, és ott tolongtak körülötte. Volt egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, és sokat kiállt az orvosoktól, mindenét rájuk költötte, de semmi javulás nem mutatkozott, inkább romlott az állapota. Hallott Jézusról, azért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. Azt mondta ugyanis magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Rögtön meg is szűnt a vérfolyása, érezte testében, hogy meggyógyult betegségéből. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordulva a tömegben így szólt: „Ki érintette meg a ruhámat?” Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy tolong körülötted a tömeg, mégis kérdezed: ki érintett meg?” De ő körülnézett, hogy lássa, ki tette. Az asszony pedig, aki tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve előjött, leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot. Ő pedig ezt felelte: „Leányom, hited megszabadított. Menj békével, szűnjék a bajod, és légy egészséges!”
Szent Borbála nagyvértanúnő
Borbála egyedüli leánya volt a gazdag pogány Dioszkurnak. Felesége halála után minden gondoskodását leányára fordította. Tornyot épített és abba zárta őt, hogy ragyogó szépségű gyermekét ne lássák az egyszerű emberek Borbála csak az eget láthatta. Mindenünnen pogány személyzet vette körül. Borbálában az ég szemlélése felkeltette a vágyat, hogy annak teremtőjét megismerje. Amikor felnőtté vált, édesapja szabad kijárást engedett neki elzártságából. Borbála keresztény leányokkal ismerkedett össze, majd közelébe került egy vándorló kereskedő képében egy keresztény pap, aki megtanította a keresztény hit igazságaira és megkeresztelte. Édesapja ezt megtudva, engesztelhetetlen gyűlöletre ragadtatta magát. Karddal akarta leányát megölni, de az elfutott előle. Egy pásztor útmutatása alapján mégis megtalálta, és utána kegyetlenül gyötörte. Ütötte, éles kövekkel hasogatta, sötét szobába zárta és éheztette. Borbála hűséges maradt Krisztushoz és hitéhez A kegyetlen apa a város elöljáróját kérte, hogy alkalmazza a különféle kínzásokat leányán. Ő annyira megkínoztatta, hogy a vér folyt testéből, majd félholtan börtönbe záratta. Éjfélkor Maga az Úr jelent meg neki, meggyógyította sebeit és kimondhatatlan boldogsággal töltötte el. Új kínzások következtek ezután. Mivel a kínzások nem törték meg a hős szenvedőt, kardhalálra ítélték. Maga a kegyetlen atya fejezte le leányát a föníciai Iliopoliszban 306-ban.
Julianna, aki látta Borbála szörnyű és bátorsággal elviselt szenvedéseit, szemére hányta a parancsnoknak kegyetlenségét. Ezért kínzások után őt is lefejezték Borbálával együtt.
Damaszkuszi Szent János atya
János 680 körül született a mohamedán fennhatóság alatt levő Damaszkusz városában. Szülei gazdag keresztények voltak. Eredetileg a Manzur nevet viselte. Édesapja fontos hivatalt töltött be a kalifa udvarában. Fogadott testvérével Kozmásszal gondos keresztény nevelésben részesült. Tanulmányai elvégzése után valószínűleg elfoglalta atyja hivatalát Damaszkuszban.
A görög birodalom császára Izauri Leó 726-ben rendeletet bocsátott ki a szentképek tisztelete ellen. Ezzel megindította a több mint 100 évig tartó képrombolást. János három nagy munkájában is védelmére kelt a szentképeknek. Nemsokára otthagyta hivatalát és Kozmász testvérével együtt a Jeruzsálem mellett fekvő Szent Szabbász kolostorba vonult. Élete végéig a tudománynak és irodalomnak élt. Számtalan egyházi éneket szerzett. Legismertebbek a temetési énekek és a húsvéti kánon. Halála körülményeiről semmi biztosat nem tudunk. 777-ben halt meg valószínűleg Jeruzsálemben, 104 éves korában.
Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!ÖN ITT VAN JELENLEG: LELKISÉG / LITURGIKUS NAPTÁR
VISSZA A TETEJÉRE