2. hang

Ef 6,10-17 (Apostol)

Atyámfiai! Erősödjetek meg az Úrban és az ő hathatós erejében. Öltsétek fel Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög cselvetéseivel szemben. Mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ennek a sötétségnek világkormányzói ellen, a gonoszságnak égi magasságokban levő szellemei ellen.
Ennélfogva vegyétek fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, s megállhassatok, mert mindent megtettetek. Úgy álljatok tehát, hogy derekatokat övezzétek fel igazsággal, s öltsétek magatokra a megigazulás vértjét. Lábatok saruja legyen a béke evangéliumának hirdetésére való készség. Mindezekhez vegyétek a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, vagyis az Isten igéjét.

Zsid 13,17-21 (Apostol)

Atyámfiai! Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, és vessétek magatokat alá nekik, hisz úgy őrködnek ők fölöttetek, mint akik számot fognak adni lelketekért; hadd tegyék ezt örömmel és ne sóhajtva, mert ez nem szolgálna javatokra.
Imádkozzatok értünk, mert bízunk abban, hogy tiszta a lelkiismeretünk, mert mindenben jól akarunk eljárni. Annál inkább kérlek titeket, tegyetek így, hogy mielőbb visszakapjatok.
A békesség Istene pedig, aki a mi Urunkat, Jézus Krisztust, a juhok nagy pásztorát a halálból kivezette az örök szövetség vérében, tegyen tökéletesekké titeket minden jóban, hogy megtegyétek az ő akaratát, azt munkálva magatokban, ami előtte kedves, Jézus Krisztus által, akié a dicsőség örökkön-örökké. Amen.

Lk 13,10-17 (Evangélium)

Abban az időben Jézus az egyik zsinagógában tanított szombaton. És íme, volt ott egy asszony, akit tizennyolc éve tartott hatalmában a betegség lelke. Annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott fölegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, odahívta, és így szólt hozzá: „Asszony, megszabadultál betegségedtől.” Rátette a kezét, mire az rögtön fölegyenesedett, és dicsőítette az Istent. Ekkor megszólalt a zsinagóga elöljárója. Azon méltatlankodva, hogy Jézus szombatnapon gyógyított, ezt mondta a tömegnek: „Hat nap van, amikor dolgozni kell. Ezeken jöjjetek és gyógyíttassátok magatokat, ne pedig szombaton!” Az Úr válaszolt neki, és ezt mondta: „Képmutatók! Nem oldja-e el mindegyiktek szombaton az ökrét vagy a szamarát a jászoltól, és nem viszi-e itatni? Ábrahámnak ezt a leányát pedig, akit immár tizennyolc éve megkötözve tart a sátán, vajon nem kellett-e feloldani ettől a kötelékétől szombatnapon?” E szavakra megszégyenült minden ellenfele, és az egész nép örvendezett a csodás dolgokon, amelyek általa történtek.

Csodatevő Szent Miklós püspök

Szentünk 280 körül született a liciai Patarában Valerián császár uralkodása alatt, gazdag, istenfélő szülőktől. Már gyermekkorától Isten kegyelmének jelei vették körül. Gyermekkorától megszerette az istenfélő életet. Nevelését nagybátyja Miklós patarai püspök végezte. Amikor felnőtt lett, pappá szentelték. A Szentföldről visszatérve, Myrában telepedett le. Szent élete miatt az összegyűlt püspökök a város püspökévé választották. Az egyik méltatója szerint a főpap élete a szeretetnek és az emberek iránti együttérzésnek szakadatlan hőstette. Teljesítette Szent Pál apostol törvényét: „... mindenkinek mindene lenni.” (I. Kor 9,22.) Ő a betegeknek orvos volt, a síróknak vigasztaló, a szegényeknek megmentő, a szenvedőknek vigasz, az árváknak atya, a veszélyt szenvedőknek védelmező és mindenkinek minden szükségben gyors menedék. Nem várva meg a segítségkérést, ő maga kereste fel a szükségben levőket. Az éjszakai csend oltalma alatt, elkerülve a tanukat és dicséretet, ő irgalmas, titkos alamizsnával menti meg a három szerencsétlen leánytestvérnek jó nevét és az ő elszegényedett kislelkű atyjukat. Amikor igazságtalanul lettek halálra ítélve hárman az ő nyájából, ő az ítélet helyére sietett, hogy kihúzza a hóhér kezéből a kardot. Amikor pedig kegyetlen ítélet lett kimondva a királyi vezérekre, a főpap a királyhoz fordult, hogy megmentse az ártatlanokat.

Djiklécián császár üldözése alatt ő is szenvedett a börtönben. Szabadulása után 325-ben részt vett az I. niceai zsinaton. Késő öregségben halt meg 342-ben Myrában. Ereklyéit később az itáliai Bariba vitték, ahol ma is nyugszanak.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!