2. hang

2Tim 2,20-26 (Apostol)

Fiam Timóteus! De hát a nagy házban nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából s agyagból valók is, és pedig az előbbiek tisztességes, az utóbbiak meg közönséges dolgokra. Aki magát az utóbbiaktól tisztán tartja, az tisztességes célra való, szent, az Úr számára hasznos, minden jó dologra alkalmas edény lesz.
Kerüld az ifjúkor vágyait! Igazságra, hitre, reményre, szeretetre, és békességre törekedj azokkal, akik tiszta szívvel hívják segítségül az Urat. Az oktalan és zabolátlan szőrszálhasogatásokat kerüld, tudva, hogy veszekedéseket szülnek. Márpedig az Úr szolgájának nem veszekednie kell, hanem mindenkihez jóságosnak, tanításra alkalmasnak, s béketűrőnek lennie. Azokat pedig, akik elleneszegülnek az igazságnak, szelídséggel meg kell feddenie, hátha egyszer töredelmet ad nekik is az Isten az igazság megismerésére, s magukhoz térnek az ördög kelepcéjéből, aki őket fogva tartja a maga kedvére.

Lk 19,37-44 (Evangélium)

Abban az időben, amikor Jézus az Olajfák hegyének lejtőjéhez közeledett, a tanítványok egész csoportja elkezdte örvendezve hangosan dicsérni az Istent az összes csodáért, amelyet láttak. Ezt mondták: „Áldott a király, aki az Úr nevében jön! Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!” A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: „Mester, intsd meg tanítványaidat!” Feleletül ezt mondta: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.” Amikor közelebb érve megpillantotta a várost, megsiratta, és így szólt: „Bárcsak te is felismernéd legalább ezen a napodon, ami békességedre volna! Most azonban el van rejtve szemed elől. Mert jönnek napok, amikor ellenségeid körülvesznek sáncokkal, bekerítenek, és szorongatnak mindenfelől. Eltipornak téged és gyermekeidet, akik benned vannak, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.”

Szent Ambrus püspök

Régi római főnemesi családból született 333 körül. Atyja Gallia helytartója volt. Korai halála után özvegye három gyermekével Rómába költözött. Ambrus, a családi hagyományokat követve államférfiúi pályára lépett. Fényes tehetsége folytán hamar emelkedett, alig 26 éves korában Emilia és Liguria helytartója lett, 370-ben. Négy évvel később a püspök megválasztásánál vetélkedő milánóiak egyhangúlag őt választott püspöknek. Ambrus akkor keresztelkedett meg, majd az egyházi rend minden lépcsőfokát megjárva, december 7-én lett püspökké szentelve. Mint püspök nagyon szerényen élt, de annál erőteljesebben harcolt az önzés és fényűzés ellen. A szegényeknek atyja volt. Mivel addig csak a világi tudományokkal foglalkozott, áttanulmányozta a szent atyák műveit, hogy napról-napra jól és hitelesen tudjon prédikálni. Beszédeiben és külső magatartásában harcolt a még meglevő pogányság ellen, de a eltűnő ariánus eretnekség ellen is. Mivel politikai viharok is próbálták gyengíteni a birodalmat, kénytelen volt állami ügyekben is fellépni, de ezekben az ügyekben nagylelkűséget, értelmességet, de hajlíthatatlanságot is mutatott. Irodalmi tevékenységet is gyakorolt, egyházi himnuszokat szerzett, sőt több hittani és erkölcstani művet is. 397-ben, április 4-én, Nagyszombaton halt meg. Testét Milánóban temették el.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!