2. hang

Tit 1,5b-14 (Apostol)

Fiam Titusz! Városról városra presbitereket rendelj, amint meghagytam neked. A presbiternek feddhetetlennek kell lennie, egyszer nősültnek, s akinek hívő fiai vannak, nem kicsapongók vagy engedetlenek. A püspöknek ugyanis, mint Isten intézőjének, feddhetetlennek kell lennie, nem kevélynek, nem haragosnak, nem iszákosnak, nem verekedőnek, nem rút haszonlesőnek, inkább vendégszeretőnek, jóakaratúnak, józannak, igaznak, szentnek, önmegtartóztatónak, aki helytáll a tanításnak megfelelő, megbízható végzésében, hogy az egészséges tanítás alapján képes legyen inteni, s azokat, akik ellentmondanak, megcáfolni.
Van ugyanis sok engedetlenkedő, üres fecsegést folytató, csaló ember is, főképp a körülmetéltek köréből. Ezeket le kell inteni, mert feldúlnak egész házakat, rút haszon kedvéért olyasmiket tanítanak, amiket nem kellene. Közülük az egyik, az ő tulajdon prófétájuk azt mondta: »A krétaiak örök hazugok, gonosz bestiák, lusta haspókok.« Ez a tanúsátétel igaz. Éppen azért fedd meg őket keményen, hogy egészségesek legyenek a hitben, ne hallgassanak zsidó mesékre, s olyan emberek parancsaira, akik hátat fordítottak az igazságnak.

Lk 20,9-18 (Evangélium)

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Egy ember szőlőt ültetett. Kiadta bérbe szőlőműveseknek, és elutazott hosszabb időre. Amikor eljött az ideje, elküldött egy szolgát a szőlőművesekhez, hogy a szőlő terméséből adjanak neki. De a szőlőművesek megverték, és üres kézzel elkergették. Erre egy másik szolgát küldött. Azok azonban azt is megverték, gyalázattal illették, és üres kézzel elkergették. Erre egy harmadikat is küldött, de azok ezt is megsebesítették és kidobták. Akkor a szőlő ura így szólt: »Mit tegyek? Elküldöm az én szeretett fiamat, talán ha őt látják, megbecsülik.« Amikor azonban a szőlőművesek meglátták őt, így tanakodtak egymás közt: »Ez az örökös. Jertek, öljük meg, hogy miénk legyen az örökség!« Aztán kidobták őt a szőlőből, és megölték. Vajon mit tesz velük a szőlő ura? Eljön, és megöli ezeket a szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja.” Amikor meghallották ezt, így szóltak: „Semmiképpen sem!” Ő azonban végignézett rajtuk, és ezt mondta: „Akkor mit jelent az, ami írva van: »A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett?« Mindaz, aki erre a kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ráesik, azt agyonzúzza.”

Szent Ménász, Hermogenész és Evgráfosz

Ezeknek a vértanúknak az ünnepe ahhoz a kultuszhoz kapcsolódik, amelyet a fővárosi hívek Szent Ménász konstantinápolyi templomában kezdetek a híres alexandriai vértanú felé tanúsítani. Egy Nagy Szent Athanáznak tulajdonított „Szenvedéstörténet” azt a látszatot keltette, hogy itt újabb szentek csoportjáról van szó. Az athéni származású, de Alexandriában híressé lett Ménász a Diocletianus-féle keresztényüldözés idején Egyiptomban (304−313 között) a legkülönfélébb kínzások során nyerte el a vértanúság koszorúját (Szent Ménászt már november 11-én is ünnepeltük). Vele együtt szenvedett kínhalált rokona, Evgráfosz, és kettejük tanúságtételének láttára megtért és vértanú lett Hermogenész is.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!