2. hang

Tit 1,15-2,10 (Apostol)

Fiam Titusz! A tisztáknak minden tiszta; a tisztátalanok és a hitetleneknek viszont semmi sem tiszta, mert szennyes az elméjük is, a lelkiismeretük is. Azt hangoztatják, hogy ismerik Istent, de tetteikkel megtagadják, mert utálatosak, hűtlenek, s minden jótettre alkalmatlanok.
Te azonban azt hirdesd, ami a józan tanításnak megfelel. Az időseknek, hogy legyenek józanok, tisztességesek, megfontoltak a hitben, a szeretetben és a türelemben. Az idős asszonyok hasonlóképpen szent magaviseletűek legyenek, nem rágalmazók, nem a sok bor rabjai, hanem tanítsanak a jóra, oktassák a fiatal asszonyokat arra, hogy férjüket szeressék, gyermekeiket kedveljék. Legyenek ezenkívül megfontoltak, tiszták, józanok, háziasak, jóságosak, férjük iránt engedelmesek, hogy ne káromolják miattuk Isten igéjét. Az ifjakat ugyanígy buzdítsd, hogy józanok legyenek. Mindenben te magad légy példakép a jótettekben: a tanításban, a feddhetetlenségben, a komolyságban. A szavad legyen józan, elgáncsolhatatlan, hogy az ellenfél megszégyenüljön, mivel semmi rosszat sem tud mondani rólunk. A rabszolgákat intsd, hogy vessék alá magukat uruknak, keressék mindenben azok kedvét, ne vitatkozzanak, ne hűtlenkedjenek, hanem tanúsítsanak mindenben igaz hűséget, hogy mindenben díszére váljanak Üdvözítő Istenünk tanításának.

Lk 20,19-26 (Evangélium)

Abban az időben a főpapok és az írástudók kezet akartak emelni Jézusra, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta ezt a példabeszédet. Szemmel tartották, és cselvetőket küldtek, akik magukat igazaknak tettették, hogy szaván fogják, és aztán kiszolgáltassák a hatóságnak és a helytartó hatalmának. Megkérdezték tőle: „Mester! Tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, és hogy nem vagy személyválogató, hanem igazságban tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?” Ő azonban észrevette álnokságukat, és így szólt hozzájuk: „Miért kísértetek engem? Mutassatok nekem egy dénárt! Kinek a képe és felirata van rajta?” Feleletül pedig azt mondták: „A császáré.” Erre ő azt mondta nekik: „Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené!” Így nem tudtak belekötni szavaiba a nép előtt. Elámultak feleletén, és elhallgattak.

Oszlopos Szent Dániel atya

Szent Dániel 409-ben született Szíria határvidékén, Szamoszata mellett, Marathas faluban. Tizenkét éves korában a szerzetesi életet választotta, s meglátogatta a már régóta csak imádságban élő Oszlopos Szent Simeont, aki áldását adta rá. 451-ben a Konstantinápoly melletti Anaplos ment, s egy rég nem használt, pogány templomban telepedett le, a démonok számos kísértését szenvedve el. Szent Simeon halála után a már szentség hírében álló oszlopos atyának egyik tanítványa is hozzá költözött. Ő kapta álmában azt a kinyilatkoztatást, hogy most már Dánielnek kellene oszlopra költözve teljesen az imádságnak szentelnie életét. Erre Dániel valóban egy hatalmas oszlopra költözött, s ott maradt 460-tól egészen 493-ban bekövetkezett haláláig. Gennadiosz pátriárka pappá szentelte. Imái által sok csodát tett, s a hagyomány szerint csak egyszer szállt le onnan, hogy a monofizita eretnekekhez átállt Baziliszkosz császárságát megakadályozza. Már nem tudott járni, s ezért vinni kellett őt. 493. december 11-én, egy szombati napon, miután az oszlopa körül lakó tanítványainak meghagyta végrendeletét, szentség hírében hunyt el.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!