5. hang

Zsid 12,25-27; 13,22-25 (Apostol)

Atyámfiai! Vigyázzatok, ne utasítsátok vissza azt, aki beszél! Mert ha azok, akik vonakodtak meghallgatni a földön szólót, nem menekültek meg, sokkal kevésbé mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk! Az ő szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz: »Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is.« Ez a »Még egyszer« annak a megváltozására utal, ami megrendül, mert teremtmény, - hogy megmaradjon az, ami rendíthetetlen.
Kérlek titeket, testvérek, vegyétek jó néven a vigasztalás igéjét; mert röviden írtam nektek. Tudjátok meg, hogy Timóteus testvérünk kiszabadult. Ha hamarosan eljön, vele meg foglak látogatni benneteket. Üdvözöljétek összes elöljáróitokat és minden szentet. Üdvözölnek titeket az itáliai testvérek.
Kegyelem mindnyájatokkal! Amen.

Mk 10,2-12 (Evangélium)

Abban az időben a farizeusok odamentek Jézushoz, és megkérdezték: „El szabad a férjnek bocsátania a feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni, de ő így válaszolt: „Mit parancsolt nektek Mózes?” Erre azt mondták: „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elbocsássuk.” Jézus azonban így válaszolt: „Szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsot. De Isten a teremtés kezdetén férfinak és nőnek alkotta őket. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten összekötött, azt ember ne válassza szét!”
Otthon tanítványai ismét megkérdezték ugyanerről. Ezt válaszolta: „Aki elbocsájtja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség bocsájtja el férjét, és máshoz megy, házasságot tör.”

Aprószentek

Az aprószentek, a Heródes által kivégeztetett gyermekek emlékezete.

Markellosz (Marcell) szentéletű atya

A szíriai Apamé egyik gazdag családjából származott. Majd eljutott az úgynevezett „nem-alvó szerzetesek” konstantinápolyi monostorába, aminek hamarosan ő maga lett az elöljárója. Ebben a közösségben felváltva éjjel-nappal imádkoztak a szerzetesek, akik evangéliumi szegénységben és teljes lemondásban éltek, s az éjjel-nappal végzett istendicsérettel a „földi angyalok” sorába igyekezett bejutni. A közösség három nyelvi csoportból állt, amelyek felváltva hol görögül, hol latinul, hol pedig szírül végezték az „örökimádást” illetve a rájuk eső liturgiát. Markellosz jóvoltából a „nem-alvó szerzetesek” konstantinápolyi monostora egyre nagyobb lett, s fényes temploma nemcsak a császárváros lelki központja, hanem a bizánci birodalom egyik jelentős kulturális központja is lett. 470-ben halt meg, miután korábban részt vett a khalkedoni zsinaton és komoly részt vállalt az ariánus Patrikiosz és Eutükhész tévtanainak elítélésében is.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!