5. hang

Mk 10,17-27 (Evangélium)

Abban az időben, amikor Jézus útnak indult, odafutott hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus ezt mondta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy: az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodjál hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!” Ő pedig így válaszolt: „Mester, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.” Jézus ránézett, megkedvelte, és ezt mondta neki: „Egy valami hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz a mennyben, aztán gyere, és kövess engem a keresztet fölvéve!” E szó hallatára az elszomorodott, és leverten távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus erre körülnézett, és tanítványainak ezt mondta: „Milyen nehezen jutnak be az Isten országába azok, akiknek nagy vagyonuk van!” A tanítványok elképedtek szavain. Jézus azonban megismételte: „Gyermekeim, milyen nehéz bejutni az Isten országába azoknak, akik a vagyonban bíznak! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” Ezek szerfölött csodálkoztak, és egymás közt kérdezgették: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk nézett, és folytatta: „Embernek ez lehetetlen, de az Istennek nem. Mert az Istennek minden lehetséges.”

Szent Melánia

Római nemes úrnő volt, az Idősebb Szent Melánia unokahúga, aki 378-ban Jeruzsálemben kolostort alapított. Ő maga egy Pinius nevű szenátor felesége volt, majd miután egy leánynak adott életet és két gyermeke halva született, rávette férjét az önmegtartóztató életre, s hatalmas vagyonukról lemondva (illetve azt eladva és elajándékozva) együtt kerestek kolostort előbb Szicíliában, majd Észak-Afrikában, s végül a Szentföldön. Itt több monostort alapítottak. A szentéletű Melánia 439-ben halt meg, néhány évvel férje halála után.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!