6. hang

Jak 1,19b-27 (Apostol)

Atyámfiai! Legyen minden ember gyors a hallásra, de késedelmes a szólásra és késedelmes a haragra. Mert haragjában nem azt teszi a férfi, ami Isten előtt igazságos. Azért vessetek el minden tisztátalanságot és a különféle gonoszságokat, és fogadjátok szelídséggel a belétek ojtott igét, amely meg tudja menteni lelketeket. S az ige szerint cselekedjetek, ne csak hallgassátok, önmagatokat becsapva. Mert ha valaki hallgatja az igének és nem cselekszi, hasonlít ahhoz a férfihoz, aki a saját arcát a tükörben szemléli; ha megnézte magát, és elment, rögtön elfelejti, hogy milyen volt. Aki azonban gondosan beletekint a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad benne, s annak nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója, az boldog lesz tette által.
Ha pedig valaki vallásosnak tartja magát, de nem fékezi nyelvét, hanem saját szívét megcsalja, annak hiábavaló a vallásossága. A tiszta és szeplőtlen vallásosság az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket szorongatásukban, és önmagunkat szeplőtelenül megőrizni ettől a világtól.

ApCsel 19,1-8 (Apostol)

Azon időben amíg Apolló Korintusban volt, Pál bejárta a felső tartományokat, aztán Efezusba jött, s néhány tanítványra talált. Ezeknek azt mondta: »Ugyan megkaptátok-e a Szentlelket, amikor hívők lettetek?« Azok azonban azt felelték neki: »Még csak azt sem hallottuk, hogy van-e Szentlélek.« Ő pedig erre megkérdezte: »Hogyan vagytok hát megkeresztelve?« Azok így feleltek: »János keresztségével.« Erre Pál azt mondta: »János a bűnbánat keresztségével keresztelte a népet, s azt mondta, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban.« Amikor ezt hallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében. Pál rájuk tette kezeit, és a Szentlélek leszállt rájuk, ők pedig nyelveken kezdtek beszélni és prófétáltak. Ezek a férfiak összesen mintegy tizenketten voltak.
Azután bejárt a zsinagógába, bátran tanított három hónapon át, és meggyőzően vitatkozott az Isten országáról.

Mk 10,17-27 (Evangélium)

Abban az időben, amikor Jézus útnak indult, odafutott hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus ezt mondta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy: az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodjál hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!” Ő pedig így válaszolt: „Mester, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.” Jézus ránézett, megkedvelte, és ezt mondta neki: „Egy valami hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz a mennyben, aztán gyere, és kövess engem a keresztet fölvéve!” E szó hallatára az elszomorodott, és leverten távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus erre körülnézett, és tanítványainak ezt mondta: „Milyen nehezen jutnak be az Isten országába azok, akiknek nagy vagyonuk van!” A tanítványok elképedtek szavain. Jézus azonban megismételte: „Gyermekeim, milyen nehéz bejutni az Isten országába azoknak, akik a vagyonban bíznak! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” Ezek szerfölött csodálkoztak, és egymás közt kérdezgették: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk nézett, és folytatta: „Embernek ez lehetetlen, de az Istennek nem. Mert az Istennek minden lehetséges.”

Jn 1,29-34 (Evangélium)

Abban az időben látta János, amint Jézus feléje tart, és így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! Ő az, akiről mondtam: Utánam jön egy férfi, aki előttem lett, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem, de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy megnyilvánuljon Izrael előtt.” János tanúságot tett, és ezt mondta: „Láttam a Lelket mint egy galambot leszállni az égből, és rajta maradni. Én sem ismertem, de aki küldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: »Akire látod a Lelket leszállani és rajta maradni, ő az, aki Szentlélekkel keresztel.« És én láttam, és tanúságot tettem, hogy ő az Isten Fia.”

Keresztelő Szent János

Vízkereszt másnapján ünnepli egyházunk azt, akinél Krisztus Urunk szavai szerint „nem támadt nagyobb az asszonyok szülöttei közül”. Jelentőségét Szent Lukács hangsúlyozza leginkább azzal, hogy az egész evangéliumot János születésének meghirdetésével kezdi, aki maga nem a dávidi, hanem az ároni papi családból származik: Az Abia rendjéből való Zakariás papnak a fia.

Keresztelő János életében valóra vált apjának prófétai jövendölése: Ő hidat épített a két szövetség között „Illés szellemével és erejével, hogy az apák szívét fiaik felé fordítsa, az engedetleneket az igazak okosságára térítse, s így a népet előkészítse az Úrnak”.

Keresztelő Szent Jánossal kapcsolatban még egy másik (legendás jellegű) eseményről is meg szoktak emlékezni ezen a napon: arról a hagyományról, hogy Lukács evangélista szerette volna az Ő Szevasztéban eltemetett testét átvinni Antiochiába, azonban csak egyik karját találta meg, s azt át is vitte. Antiochiából aztán a X. században Konstantinápolyba szállították át az ereklyét, ahol később, a török uralom alatt eltűnt.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!