6. hang

Jak 2,1-13 (Apostol)

Atyámfiai! A mi dicsőséges Urunkban, Jézus Krisztusban való hitetek legyen mentes minden személyválogatástól. Mert ha belép a ti közösségetekbe egy férfi aranygyűrűvel, fényes öltözetben, és belép egy szegény is piszkos ruhában s ti arra figyeltek, aki drága ruhába van öltözve s azt mondjátok neki: »Foglalj itt helyet kényelmesen«, a szegénynek pedig azt mondjátok: »Te csak állj meg ott vagy ülj a lábam zsámolya elé«, nem ítélkeztek magatokban, s nem lettetek gonosz felfogású bírákká?
Halljátok, szeretett testvéreim! Nem a szegényeket választotta ki Isten ezen a világon, hogy gazdagok legyenek a hitben, és örökösei annak országnak, melyet Isten azoknak ígért, akik őt szeretik? Ti pedig tiszteletlenséggel illettétek a szegényt. Nem a gazdagok nyomnak el titeket erőszakkal s hurcolnak titeket a törvény elé? Nem ők káromolják azt a nagy nevet, amelyről el vagytok nevezve? Ha teljesítitek a királyi törvényt az Írások szerint: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat« –, jól teszitek. De ha személyválogatók vagytok, bűnt követtek el, s a törvény ítél el titeket, mert megszegtétek azt. Aki ugyanis megtartja az egész törvényt, de egy ellen vét, valamennyiben vétkes lett. Hiszen aki azt mondta: »Ne paráználkodj!«, azt is mondta: »Ne ölj!« Ha tehát nem paráználkodsz, de ölsz, megszegted a törvényt. Úgy beszéljetek és úgy cselekedjetek, hogy titeket a szabadság törvénye által fognak megítélni. Mert irgalom nélkül ítélet vár arra, aki nem cselekedett irgalmasságot; az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten.

Mk 10,24-32a (Evangélium)

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Milyen nehéz bejutni az Isten országába azoknak, akik a vagyonban bíznak! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” Ezek szerfölött csodálkoztak, és egymás közt kérdezgették: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk nézett, és folytatta: „Embernek ez lehetetlen, de az Istennek nem. Mert az Istennek minden lehetséges.” Ekkor Péter megszólalt: „Íme, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.” Jézus így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, most ezen a világon otthont, testvért, anyát, gyermeket és földet, bár üldözések közepette, az eljövendő világban pedig örök életet. Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők.” Úton voltak Jeruzsálem felé. Jézus elöl ment, ők pedig álmélkodva és félelemmel követték őt.

Jn 3,22-33 (Evangélium)

Abban az időben Jézus tanítványaival Júdea földjére ment, ott maradt velük, és keresztelt. János is keresztelt Ainonban, Szalim közelében, mert ott sok víz volt. Az emberek odamentek, és megkeresztelkedtek. Jánost akkor még nem vetették börtönbe. János tanítványai és egy zsidó közt vita támadt a tisztulási szertartásról. Elmentek Jánoshoz, és azt mondták neki: „Rabbi, aki a Jordánon túl nálad volt, akiről tanúságot tettél, íme, ő is keresztel, és mindenki hozzá megy.” János így válaszolt: „Az ember semmit sem vallhat a magáénak, hacsak nem a mennyből kapta. Ti magatok tanúskodtok, hogy megvallottam: nem én vagyok a Krisztus, hanem az vagyok, aki az ő előfutáraként kapott küldetést. A vőlegény az, akié a menyasszony. A vőlegény barátja ott áll mellette, és szívből örül a vőlegény hangját hallva. Így tehát az örömöm most teljes lett. Neki növekednie kell, nekem kisebbednem. Aki felülről jön, az mindenek fölött van. Aki a földből való, az földies, és a földi dolgokról beszél. Aki a mennyből jön, feljebb van mindeneknél, és arról tanúskodik, amit látott és hallott, de tanúságát nem fogadja el senki. Aki elfogadja tanúságát, bizonyságot tesz, hogy Isten igazmondó.”

Khozebita György szentéletű atya

Ciprusi származású volt. Szülei halálakor elhagyta hazáját és a Szentföldre indult zarándokként. Fivére már ugyanott, a Kalamon-lavrában volt szerzetes a Jordán mellett, de György még túl fiatal volt, ezért testvére a Jeruzsálem és Jerikó között lévő Khozeba-monostorba juttatta be. A szigorú aszkéta és szentéletű atya ebben a Jordán-parti monostorban halt meg kevéssel a perzsák betörése előtt (ami 614-ben történt).

Szent Domnika szentéletű anya

Karthagóból származott, de Konstantinápolyban keresztelte meg őt Nektariosz pátriárka (négy másik pogány társával együtt), s ott öltözött be szerzetesnek Kis Theodosziosz császár idején (408-450 között). A legszigorúbb aszkézisben élt egészen haláláig. A Szentlélek a jövőbelátás adományával is megajándékozta. Igen előrehaladott korban halt meg 474-ben.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!