7. hang

Jak 3,11-4,6 (Apostol)

Atyámfiai! Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból bocsát-e ki édes és keserű vizet? Vajon teremhet-e, testvéreim, a fügefa szőlőt, vagy a szőlő fügét? Így a sós forrás sem adhat édes vizet.
Ki a bölcs és képzett közületek? Az ilyen mutassa fel az igaz élet tetteit bölcs szelídségben. De ha keserű irigység van bennetek és viszálykodás a szívetekben, ne dicsekedjetek és ne hazudjatok, meghazudtolva az igazságot. Mert az ilyen nem felülről jövő bölcsesség, hanem földi, érzéki, ördögi. Ahol ugyanis irigység és versengés van, ott állhatatlanság is, és minden rossz cselekedet. Az a bölcsesség pedig, amely felülről származik, először is szemérmes, azután békeszerető, szerény, engedékeny, a jókkal egyetért, telve van irgalommal és jó gyümölcsökkel, nem ítélkezik, s nincs benne tettetés. Az igazság gyümölcsét pedig békességben vetik el a békeszeretők.
Honnan a háborúság és civakodás köztetek? Nem bensőtökből, a kívánságaitokból, amelyek tagjaitokban háborognak? Csak kívántok, s nem kaptok semmit, öldököltök és versengtek, s nem szereztek semmit; civakodtok és tusakodtok, és nincs semmitek, - azért, mert nem kértek. Kértek és nem kaptok, - mert rosszul kértek, azért, hogy kívánságaitokra fordítsátok. Ti házasságtörők! Nem tudjátok, hogy a világgal való barátkozás ellensége az Istennek?
Aki tehát ennek a világnak barátja akar lenni, ellenségévé lesz Istennek. Vagy azt gondoljátok, hogy hiába mondja az Írás: »Féltékenyen vágyakozik a Lélek, amely bennetek lakik«? Sőt még nagyobb kegyelmet is ad. Azért mondja:
»Isten a kevélyeknek ellenáll,
az alázatosaknak pedig kegyelmet ad«.

Lk 20,1-8 (Evangélium)

Abban az időben, amikor Jézus a népet tanította a templomban, és az evangéliumot hirdette, odamentek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt, és így szóltak hozzá: „Mondd meg nekünk, milyen hatalommal teszed ezeket, vagy ki adja neked ezt a hatalmat!” Feleletül pedig ezt mondta nekik: „Én is kérdezek tőletek valamit. Mondjátok meg nekem: János keresztsége a mennyből való volt-e, vagy az emberektől?” Azok így tanakodtak egymás között: „Ha azt mondjuk: »a mennyből«, azt fogja mondani: »Akkor miért nem hittetek neki?« Ha pedig azt mondjuk: »az emberektől«, az egész nép megkövez minket, mert meg van győződve, hogy János próféta.” Ezért azt válaszolták, hogy nem tudják, honnét való. Erre Jézus azt mondta nekik: „Akkor én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.”

Szent Hermilosz és Sztratonikosz vértanúk

Hermilosz diakonus volt, aki a IV. század elején az üldöztetéskor állhatatosan megvallotta hitét. Ezért börtönbe vetették, ahol Sztratonikosz lett a börtönőre, akit megindított a keresztény hívő állhatatossága, és maga is keresztény hitre tért. Licinius császár idejében szenvedhettek vértanúságot, mégpedig úgy, hogy egymással összekötözve vízbe (valószínűleg a Dunába) fojtották őket.

Sínai és raithi szent atyák

Izaiás, Száva, Mózes és tanitványa, Mózes, Jeremiás, Pál, Adám, Szergej, Domnosz, Proklosz, Hipatiosz, Izsák, Makariosz, Márk, Benjámin, Özséb, Illés és még sokan mások. Diocletianus alatt ölték meg őket a szaracénok 296-ban (vagy a szláv hagyományok szerint a IV. század végén). A raiti monostorban a följegyzések szerint harminchárom atyát öltek meg ekkor.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!