8. hang

1Tim 4,9-15 (Apostol)

Fiam Timóteus! Igaz beszéd ez, és minden hitelre méltó! Hiszen azért fáradozunk s azért szidalmaznak minket, mert remélünk az élő Istenben, aki Üdvözítője minden embernek, különösen a híveknek.Ezt parancsold, ezt tanítsd!
Senki meg ne vessen téged ifjúkorod miatt, de légy is példaképe a híveknek beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben, tisztaságban. Amíg odamegyek, fordíts gondot a felolvasásra, az intésre és a tanításra. Ne hanyagold el a benned levő kegyelmet, amelyet a jövendölés alapján a presbiterek kézföltétele által kaptál. Ezekre a dolgokra legyen gondod, ezeknek szenteld magad, hogy haladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt.

Zsid 13,17-21 (Apostol)

Atyámfiai! Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, és vessétek magatokat alá nekik, hisz úgy őrködnek ők fölöttetek, mint akik számot fognak adni lelketekért; hadd tegyék ezt örömmel és ne sóhajtva, mert ez nem szolgálna javatokra.
Imádkozzatok értünk, mert bízunk abban, hogy tiszta a lelkiismeretünk, mert mindenben jól akarunk eljárni. Annál inkább kérlek titeket, tegyetek így, hogy mielőbb visszakapjatok.
A békesség Istene pedig, aki a mi Urunkat, Jézus Krisztust, a juhok nagy pásztorát a halálból kivezette az örök szövetség vérében, tegyen tökéletesekké titeket minden jóban, hogy megtegyétek az ő akaratát, azt munkálva magatokban, ami előtte kedves, Jézus Krisztus által, akié a dicsőség örökkön-örökké. Amen.

Lk 19,1-10 (Evangélium)

Abban az időben Jézus végigment Jerikón. Íme, egy Zakeus nevű férfi, aki fővámszedő és gazdag is volt, szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de nem tudta a tömeg miatt, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elhaladnia. Amikor Jézus arra a helyre ért, felnézett, meglátta őt, és ezt mondta neki: „Zakeus, gyere le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Erre az sietve lemászott, és örömmel befogadta. Akik ezt látták, mindannyian zúgolódva mondták: „Bűnös emberhez tért be megpihenni.” Zakeus azonban odaállt, és azt mondta az Úrnak: „Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit adok helyette.” Jézus ezt mondta neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse, ami elveszett, és megmentse azt.”

Nagy Szent Antal remete

Felső-Egyiptom Komé nevű falujában született 251-ben. Húszéves korában Jézusnak a gazdag ifjúhoz intézett szavait meghallva szüleitől örökölt vagyonát szétosztotta a szegények között, és a pusztába vonult, hogy ott a legteljesebb magányban és önmegtagadásban Istennek éljen. Húsz évet élhetett (290-310) így egyedül a belső sivatagban (Kolszin). Egy idő után sötét gondolatok, kísértések és kétségek gyötörték. Más remeték azt tanácsolták, hogy bátran haladjon tovább a megkezdett lelki úton, s még magányosabb helyre költözzön. Így is tett, itt azonban a korábbi kísértésekhez borzalmas víziók járultak teljes lelki sötétséggel. Állhatatossággal tudta ezt leküzdeni, s amikor végül megjelent neki Krisztus, megkérdezte: Hol voltál, miért nem jelentél meg kezdettől, hogy megszüntesd szenvedéseimet? Ezt a választ hallotta: Antal, itt voltam veled és segítettelek harcodban. Ezután tanítványok telepedtek köréje, akik az ő útmutatását keresve akarták folytatni remete életüket. Nyolc évtized alatt mindössze kétszer tért vissza a világba. Először 311-ben Alexandriába ment, hogy ott a keresztényüldözés során a vértanúkat a mindhalálig tartó hűségre buzdítsa. Másodszor pedig az ariánus hitviták idején tért oda vissza, hogy megcáfolja a reá hivatkozó ariánusokat. 313-tól időről időre kiköltözött a külső sivatagba (a Nílus menti Piszpirbe), hogy ott tanítványai is elérhessék. Életrajzírója (Szent Athanáz) szerint nem volt művelt ember, de lelkiatyja lett az akkori keresztény világ legtanultabb embereinek is, sőt máig is a szerzetesek atyjának tekinthető. 356-ban 105 évesen halt meg.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!