6. hang

Péld 10,31-11,12 (Ószövetség)

Az igaz szájából bölcsesség árad, a gonoszok nyelve pedig tönkremegy. Az igaznak ajkáról kedves szó fakad, a gonoszok szája pedig eltorzul. Utálja az Úr a hamis mérleget, de kedvét leli a pontos súlyban. Ahol hatalmaskodó gőg honol, ott még gyalázat is lesz, az alázatosok ajka pedig bölcsességet szól. Az igazakat biztonságosan vezérli istenfélelmük, de a hűtleneket tönkreteszi hamisságuk. A gazdagság mit sem ér a harag napján, a becsületesség azonban megóv a haláltól. Az igaznak halála szomorúságot okoz, a gonoszok pusztulása viszont várva várt dolog. Az istenfélő ember útját igazságossága egyengeti, a gonosz pedig igazságtalanságába bukik bele. Az egyenes lelkű embereket megmenti igaz voltuk, a törvényszegők viszont saját csapdájukba esnek. Az igaz ember halála nem vet véget a reménynek, a gazemberek dicsekvése pedig szétfoszlik. Az igaz megmenekül a csapdából, s a gonosz kerül a helyére. Az istentelenek tőrt vetnek szájukkal társaiknak, de az igazakat belátásuk sikerre vezeti. Az igazak jó sorának örül a város, a gonoszok szájából viszont pusztulás fakad. Az igazak áldása által emelkedik a város, de a gonoszok szája aláássa azt. Az esztelen csúfolja társát, a bölcs belátású ember pedig hallgat.

Iz 13,2-13 (Ószövetség)

Így szól az Úr: Emeljetek zászlót a kopár hegyen, kiáltsatok fel hangosan; intsetek a kezetekkel: nyittassátok ki a kaput a vezéreknek! Én adok parancsot, és én vezetem elő a hatalmasokat, hogy végrehajtsák haragos tervemet, s hogy örömmel hadakozzanak. Nagy tömeg zúgása hallatszik a hegyeken, a néptömeg moraja, mint a királyok és az összesereglett nemzetek hangja. A seregek Ura hadsereget vezényel; s jönnek is ők messze földről, az Úr és csapata, hogy elpusztítsák az egész földet. Jajgassatok hát, mert közel van az Úr napja, és Istentől megérkezik a megsemmisítő csapás! Elernyed ettől minden kéz, és minden ember lelke megretten. Kétségbe esnek az öregek, és fájdalom fogja el őket, mint a vajúdó asszonyt. Rémülten tekinte­nek egymásra, égő arc a tekintetük, íme, jő az Úrnak irgalmatlan napja, telve felindultsággal és haraggal, hogy pusztává tegye a földet, és eltiporja színéről a bűnösöket. Akkor már az ég csillagai, az Orion és az ég többi ékessége sem árasztja tovább fényét; s még a felkelő nap is elsötétül, a hold pedig nem ad tovább fényt, íme, csapásokat küldök az egész földkerekségre, és az istente­lenek gonoszságait megtorlóm. Megszüntetem a törvényszegők kevélységét, s az erőszakosok büszkeségét megalázom. Ritkábbak lesznek a túlélők a színaranynál, az élő emberek pedig a drága zafírnál. Mert majd megrendül az ég, és a föld kimozdul helyéből a seregek Urának indulatos haragjától, az ő haragjának napján.

Szent Konón vértanú

Iszauriában élt, s egyesek szerint még az apostolok kortársa volt és a galileai Názáretből származott. Szent Pál térítette meg, s aztán ő maga is sokakat megtérített, mindenekelőtt feleségét a fiaival együtt, akit vele együtt tisztel az egyház.
Ugyanezen a napon emlékezünk meg egy másik Szent Konón vértanúról, aki Pamphüliából származott, kertész volt és Decius császár egyházüldözése alatt szenvedett vértanúságot (249-252). A vértanúakták szerint így felelt a prefektusnak: „A galileai Názáretből való vagyok, családom pedig a Krisztusé, akit gyermekkoromtól fogva szolgálok, és fönséges Istennek vallok meg.”

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!